“AMI A SZÍVEDET NYOMJA”
A svéd gyermekversekből kölcsönzött mottóval indítottuk útnak 15 évvel ezelőtt a versíró pályázatot. Azóta minden évben meghirdetjük általános és középiskolás diákok számára. Bár mára akadtak követőink is, mégis egyelőre kevés az olyan verseny, ahol nem szaktárgyi tudást kérnek számon. A tehetségek kibontakoztatása fontos dolog. Nemcsak sportban, képzőművészetekben vagy zenében, hanem az irodalomban is. Azoknak a diákoknak adunk lehetőséget, akik addig csak a szűk családnak, barátoknak, vagy esetleg csak saját maguknak írták verseiket. Bárki, mindenféle kötöttségtől mentesen – “ami a szívét nyomja” – írhat és küldheti el nekünk verseit.
Több neves művész is megfordult már zsűrink tagjai között: Joó Katalin, Faludi Ádám, Szilvási Csaba, Sebestyén Lajos, Jász Attila. Hasznos tanácsokat, elgondolkodtató véleményeket hallhattunk tőlük. Álljon itt példaként Jász Attila útmutatása.
“Kedves Gyerekek,Verset írni jó, ezt ti is megtapasztaltátok. Mert verset írtatok, saját kedvetek töltésére, és remélem, hogy az jól esett nektek. És ahhoz, hogy verset írni jó legyen, nem feltétlenül muszáj nagyon jót és jól írni. Jót és jól írni meg lehet tanulni – kellő szorgalommal. Ám izgalmas és eredeti gondolatokat éppen ti, verset író gyerekek tudtok leginkább kitalálni. És ezért fontos nekünk, hogy írjatok verset. Azon túl, hogy ez nektek is jó, mert játék. Írjatok hát verset, izgalmasat, érdekeset, játékosat vagy éppen komolyat, mindegy. Ám ha lehet, olyat írjatok, ami rólatok szól, érzéseitekről, gondolataitokról, úgy, ahogy meg tudjátok fogalmazni. Így biztosan elég eredeti lesz. Ez a legfontosabb!”
Szilvási Csaba tanár-költő így fogalmazta ezt meg számunkra – versben:
Bennetek még most kel fel hajnalban a nap,
s hogy mit hoz, majd megmutatja az alkonyat.
Ez az alkony legyen nagyon távol, s főleg
kerüljétek el a lelki öregséget.
Írjatok sok szépet télben, arany-őszben
rügybontó tavaszban s nyári verőfényben.
Csodálkozzatok rá a sok-sok szépségre,
arany napra, fűzöld földre és kék égre
“Félszárnyú madár a költészet, ha nincs közönsége” – írta Nagy László
Pályázatunkat néhány éve tovább bővítettük. Úgy érezzük, hogy Nagy László idézete pontosan fejezi ki azt a törekvésünket, amiért megkezdtük egy antológia szerkesztését.Versíró cimboráinknak szeretnénk lehetőséget adni, hogy nyomtatásban is megjelenhessenek költeményeik, hogy szabadon szárnyalhassanak gondolataik és érzelmeik. Szükségünk van a szép és új versekre, hogy költő és közönsége együtt álmodhasson egy szebb jövőről.
Szeretettel várunk továbbra is minden versíró cimborát pályázatunkon!