Díjazott versek

2018/2019.

Hiszékeny Krisztina: A cica

 

Cica, cica, szép kis cica,
Gyere ide, most, vagy soha!
Cirmos vagy, a bundádon látom,
Gyere ide, kis barátom!

Ha nem jössz, a te bajod,
Veszek majd egy másik cicust.
Vele fogok játszani,
Ő  nem fog kóborolni.

Ő fog majd velem jönni,
Te nem fogsz már érdekelni.
Gyere cicus, menjünk haza!
Otthon vár a finom kaja.

Csinálok majd pici házat,
Benne egy kis puha ágyat.
Cuki lesz, mint ahogy te is,
Áfonya, gyere haza!

2. osztályos tanuló
Tatabánya, Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola

 

Turai Gréta: Csalafinta palacsinta

Kedvencem a palacsinta,
Tudom kicsit csalafinta.
Az ízét megválaszthatod,
A lekvárost már unhatod!

Van bizony rá gyümölcsöntet:
Alma, banán, szilva, körte.
Porcukrot is szórhatsz te rá,
Szalvéta ajánlott hozzá!

Ha a nutellást megeszed,
A kakóst meg kedveled,
Akkor ne tétovázz tovább,
Süssél te is palacsintát!

Ne félj nincsen para most már,
Kérdezd nyugodtan a mamám,
Süt-e neked finom palkót,
Biztos fogad alá valót!

4. osztályos tanuló
Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola és AMI

 

Bense Kamilla: Szüret

Egyszer volt egy nyári szünet,
utána meg jött a szüret.
Megérett már a sok szőlő,
szedte gyorsan férfi és nő.

Megtelt mindenki puttonya,
előkerült kürt és duda.
Lepréselték már a nedűt,
Húzták-vonták a hegedűt.

A gyümölcs hordóba került,
a sok gyerek táncra perdült.
Mari néni, Jóska bátya,
mindenki az új bort várja.

3. osztályos tanuló
Tatabánya, Szent Margit Általános Iskola

 

Kővári Zorka: Hol van…

Hol van az az erdő, ahol
mindenütt honol a csend?
Csak a madarak csiripelnek
a fákon fent.

Hol van az a hely, hol a
szívünk nyugovóra térhet?
Hol van az a hely, hol az
élet véget is érhet?

Hol van az az álom, mi
a mennybe repíthet?
Akárhogy is várom,
senki sem segíthet.

Hol van az a herceg, ki
értem életét áldozná,
rajongó szerelmemért
mindenét átadná.

Hol van az élet, hol
tökéletes vagyok?
Hol van az az élet, hol
mindent megkapok?

Hol van a számtalan
lehetőség világa?
A válaszokat mindenki
türelmetlenül várja.

5. osztályos tanuló
Tata, Vaszary János Általános Iskola

 

Barna Emese: Az utca

Csak egy utca, de semmi több,
Néhol eső, néhol köd.
Ám ez az utca sok mindent rejt,
Az ember először még semmit sem sejt.

Amikor hajnalodik s színes fátyol borul az égre,
Soha senki nem vesz semmit észre.
Csak én látom, de csakis én,
Ahogy éjszaka kihull a fény.

Ahogy minden elcsendesül, csak a szél susog,
Ahogy néhány ember a sötétben kullog.
Szívesen nézném még sokáig,
De sajnos az idő megállít.

Ne aggódj, utca, nem megyek sehova,
Holnap találkozunk itt újra.

6. osztályos tanuló
Tatabánya, Bárdos László Gimnázium

 

Laposa Jázmin: Iskolába járni jó

Az ovi végén alig vártam,
Hogy az iskolát bejárjam,
Felsős lettem közben,
Hatodikba léptem ősszel.

Doga, röpi most már jöhet,
Mert én ötösre írom őket.
Feleltem is elég sokat,
Jól végeztem a dolgomat.

Becsúszott egy-két négyes
De már kijavítottam mindet.
Iskolába járni jó
Gyere velem halihó!

Tanulunk és kirándulunk,
A farsangon jól mulatunk.
Az osztályunk sokat nevet,
Megőrizzük jókedvünket.

Versenyekre így megyünk,
És sok kupát elnyerünk.

6. osztályos tanuló
Koppánymonostori Általános Iskola

Ruzicska Flóra: Ég veled!

Régen mindig
viccelődtünk egymással bután,
de most csak mész az
idióták után.

Ha egyszer végre észhez térnél,
az öröm lenne számomra,
de hidd el: engem már nem látsz viszont
sohasem a táborban.

Még ha egyszer
netalántán hiányoznék neked,
akkor tudd, hogy én
biztos nem az önteltekkel leszek!

És ha eljut hozzád ez a
váratlan üzenet,
azt értékeld, mert tudd, hogy én már
nem írok többet neked.

Nem hiszed?
Hát járj utána!
de ne menj el egészen
Bora borára!

Csak azt kell tudnod,
hogy nem hiányzol,
és ha ez fáj,
akkor máskor vigyázol!

5. osztályos tanuló
Tata, Vaszary János Általános Iskola

 

Ferkó Kornélia: Miért olyan amilyen?

Sokat gondolkodtam rajta,
Hogy a pillangónak miért nincsen farka?
Miért van pötty az őzikéken,
S miért nincs a denevéren?

Miért olyan finom az eper,
És miért nem keserű a szeder?
Miért olyan szép a páva,
S miért nem gyapjas a bálna?

Miért olyan veszélyes a cápa,
És miért nincsen neki lába?
A madárnak miért van szárnya,
S a zsiráfnak miért nincs csápja?

A sok kérdésre választ kapok-e valaha?
Vagy nem tudhatok meg mindent soha?
Bárhogy is lesz, az biztos, hogy számomra,
A FÖLD, ahol élünk, maga a CSODA!

7. osztályos tanuló
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

 

Rácz Berill Szófia: Érzések

Ezt már el kellett volna mondanom,
de azt hittem, hozzátok túl halk a hangom.
Ezt már az égbe akartam kiáltani,
hogy milyen jóként, rossznak lenni.

Néha csak néma szerettem volna lenni,
csendben, igazán szeretni.
Néha csak egyszerűen vak,
hogy nézés nélkül láthassak.

Néha csak homokba dugni a fejem,
hogy senki se lássa a könnyem.
Néha csak súlytalan lenni,
gondtalanul lebegni.

Volt, hogy víz alá kerültem,
hol fuldokoltam, hol küzdöttem.
Nem éreztem mást, csak hideget,
majd kint is csak csípős szelet.

Szeretném Neked azt mondani,
hogy semmi rossz nem fog már érni,
hogy nem sérülsz meg többet,
de mindig lesz valaki, aki dob rád köveket.

Szeretném azt mondani, ez mind érted van,
miattad küzdöttem, miattad dolgoztam.
De sajnos nem tehetem,
mert volt, hogy ellened cselekedtem.

De, ha még hiszel bennem,
végy nagy levegőt, fogd meg a kezem.
Számolok, s háromra felejtünk,
tiszta lappal kezdjük az életünk.

8. osztályos tanuló
Tata, Vaszary János Általános Iskola

 

Káfony-Házi Hella: Az öcsém

Tépi a hajamat! fáj amit csinál!
mégis azt hiszi, hogy ez így király!
A cuccaim rámolása élvezet,
pedig nincs ott neki semmi lényeges.

Ebédnél az asztal alatt rúgja a bokám,
pedig megígérte, békén hagy most már.
Hisztizik, nyafog, s hogyha kérdezik,
Csak én (a nővére) ártottam neki.

M’ért van nekem öcsém? mert kell ez nekem is,
hogy legyen, ki mindig fogja a kezem?
Legyen, ki mindig, mindenhol szeressen
Ha elvésznék, valaki biztosan keressen.

Néha, igen, olykor nehéz vele élni,
de azt mondom, jó érzés szeretve lenni.
Olyanok vagyunk mi, mint egy táncos pár,
egymást elveszíteni ezért lenne kár!

Tépi, fáj, nekem mégis szükségem van rá!
Együtt legyőzünk minden akadályt.
Testvér nélkül az élet unalom,
egyedül ezért talán nem is bírom.

Hálás vagyok, hogy vannak testvéreim
nélkülük nem lennének boldog perceim.
Ég áldja őket, legyen boldogságuk,
soha ne legyen semmi bántódásuk.

7. osztályos tanuló
Tatabányai Árpád Gimnázium

 

Börzsei Amanda: Emlékezz!

Nézz rám,
Fogd meg a kezem,
Szorítsd meg jól,
Most becsukom a szemem.

Emlékezz rám, ha ez véget ér,
Emlékezz, ha a Nap nyugodni tér.

Nézz az égre,
Érzed végre?
Ennek soha ne legyen vége,
Ez legyen életem legszebb éve.

Emlékezz rám, ha ez véget ér,
Emlékezz, ha a nap nyugodni tér.

Nézd a Holdat,
Ahogy a Nap után fut,
A csillagok milyen szépen ragyognak,
A harangok dalolnak, új nap gyúlt.

Nem emlékszem pontosan,
Minden emlék csak foltosan,
Kopottan áll a fejemben,
Egyszer visszajössz még, nagyon remélem.

Emlékezz rám, mert véget ért,
Emlékezz, mert a Nap nyugodni tért.
Emlékezz a csillagokra, amik oly szépen ragyogtak,
Emlékezz a harangokra, mik nekünk daloltak.

8. osztályos tanuló
Tatabánya, Sárberki Általános Iskola

 

Pintér Jázmin: Ketyeg az idő

Hova süllyed ez a világ,
Hova tűnt a sok- sok virág,
Hajrá, mentsük meg a Földet!
Lássunk még rügyet és zöldet.

A bolygónk csak fáradozik,
Meleg,hideg váltakozik,
Gyárak, autók és szennyvizek,
Sajnos földünk ezért fizet.

A szemét maga a bűntett,
Csomó állat ezért tűnt el,
Füst,bánat ugyanaz a kettő,
A büdös szmog meghökkentő.

Míg te szívószállal iszol,
A Földnek készlete kifogy,
Kapcsold le a villanyodat,
Ne fogyasszon olyan sokat!

De ha takarékoskodunk,
Sokkal boldogabb lesz lovunk,
Gyönyörű világban élhet,
A kihalástól nem félhet.

Boldog lesz az egész világ,
Ezért virul minden virág,
Védd meg a környezetedet,
Lásd majd az eredményeket.

7. osztályos tanuló
Tatabányai Árpád Gimnázium

 

Halász Viktor: Az iskola az életem

Az iskola az életem,
Épp elég baj ez nekem.
Anyukám folyton erről faggat,
Érdeklődik, mindig nyaggat.

Hányast kaptál? Hogy feleltél?
Uzsonnáztál? Ebédeltél?
Dolgozatot mikor írtok?
És felelni miből fogtok?

Lecke készen? Szorgalmi?
Mert nekem azt is meg kell csinálni.
Na, és az a sok verseny!
Csoda, hogy elmegy a kedvem?

Az iskola az életem?
Tényleg kell ez énnekem?
Meddig tart a szenvedés?
Mikor jön egy kis pihenés?

Az iskola az életem.
Ez a helyzet énvelem.
Nehéz így az életem,
Csak barátokkal élvezem.

7. osztályos tanuló
Komárom, Feszty Árpád Általános Iskola

 

Králl Kitti Adrienn: A mi világunk

Ha egyszer meghalok, lesz ki emlékem ápolja?
Nem lesz több ellenség, ki a hibáim számolja?
Költői kérdéseknek sorozatát látom,
Talán porba hullik majd, minden egyes álmom.

Boldog vagyok, mondhatom, mégis bánt valami,
Úgy hiszem az élet lényege, nem a tetteké, hanem a szavaké.
Senki sem az, akinek hisszük, minden csak látszat,
Ezt hívják úgy, hogy: huszonegyedik század.

Reményvesztett emberek közt éljük napjaink,
Tudni szeretném, ki írja meg sorsunknak lapjait.
Álmok és célok nélkül nem élet az élet,
Ez az a hely, melyet mindenki “pokolnak” becézget.

A múltam meghalt, de nem akadt senki, hogy eltemesse,
Nem volt, ki a szép emléket egytől-egyig megkeresse.
Megfakult fénykép, én is ezzé váltam volna?
Vagy csak a fájdalom maradt, meg az emlékek pora?

Remélem, ez a világ szebbé válik egyszer,
Remélem, hogy nem lesz kezünkben a fegyver.
Remélem, egyszer te is megmutatod az igazi éned.
Mert ez a világ, ez a nagy betűs ÉLET.

8. osztályos tanuló
Tata, Vaszary János Általános Iskola

 

Székely Erik Attila: Hontalan vagyok

Van lakásom, de nincs otthonom,
Ezt a helyet sok emberrel meg is osztom,
Zsúfolt ez a kicsi hajlék ahol lakom,
Nincs is több mint egy ablakom.

Van egy táblánk ami azt mondja, hogy „Üdv itthon”
Itt eszem, alszom, tanulok
De mindenhol csak dühös arcokat látok,
Tán nem akarnak itt a családtagok,
Vagy mindenki utál, mert szomorú vagyok.

Nem bánnák ha eltűnnék a lakásból,
Cuccom összepakolom, s itt hagyok egy képet magamról,
Kötelet, s a késemet leveszem a falamról,
Elviszek egy doboz cigarettát az asztalról,
Azt mondják minden kevésbé fáj a bagótól.

Messze vagyok, de azért még egy Maratont legyalogolok,
És hirtelen azt veszem észre, hogy egy erdőben vagyok,
Mellettem a lógó kötél lobog, s a fára felmászok,
Nagy lendülettel leugrok, de mosolygok,
Mert tudom, hogy a pokolban biztos otthon vagyok.

9. osztályos tanuló
Tata, Eötvös József Gimnázium és Kollégium

 

Hubácsek Péter: Megszólal az ébresztő

Megszólal az ébresztő… Nem baj… ez egy szép nap!
Nem történhet semmi, mi ebben megingathat!
Vagy talán mégis? Ki szólít nevemen?
Hogy indulhat már megint ezzel a reggelem?
Az első gondolatom, tán nem is hallottam,
Megnyugtatom magam, biztos csak álmodtam!
Mit akarhatnak? Feladat, hát persze!
Miért kell reggel pakolnom? Ez nem fér a fejembe.
Igen, napok óta rendetlen a szobám,
De kinek lehet útjában az itt-ott hagyott ruhám?
Elpakolok mindent, megyek iskolába,
A vonat persze zsúfolt, ki előre, ki hátra.
Kicsit arrébb löknek, hát taszítok rajta,
Jó móka lesz ez, lássuk, meddig bírja!
Vigyorogva nézek vállam felett hátra,
Egyenesen a kalauz, kedves mosolyába.
A bérletemet kéri, sajnos nem adhatom,
Mert az otthon maradt az íróasztalomon.
Elmondom, mi történt, de őt ez nem érdekli,
Vajon mérges rám, mert sikerült hanyatt lökni?
Korán kelek, pakolok, lökdösnek meg minden,
Nincs nálam a bérletem és jajj, a táskám sincsen!
Még hogy ez egy szép nap, rémálom ez nekem,
Kicsit aggódom, mi lesz még ma velem,
…És ebben a pillanatban végre felébredtem!

9. osztályos tanuló
Dorogi Zsigmondy Vilmos Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Gimnázium

 

Stefanek Kinga: Rémségek cirkusza

Lábam alatt megrezzen a kitaposott fű,
Körbevesz a sok árny, az izgalom csak nő.
A távolban halk zene szól, átjárja a fákat,
Vattacukor-illat terjeng: már közel a bejárat.

A kapuban egy magas, nyeszlett férfiú áll,
Jegyeket osztogat, mutogat mogorván.
Kikapart szemeit elfedi egy álarc,
Arca lenyúzva, szalmabőre száraz.

A kapu túloldalán maga Csodaország vár,
Oly sok a furcsa látnivaló, tátva marad a száj
Fekete köves út vezet a keserves pokolba,
Egyre hajt a kíváncsiság, egyre vonz a csoda.

A sátorban egy gyönyörű nő táncol,
Szép kecsesen mozog, szinte elvarázsol,
Ám ha jobban megnézed, leesik az állad,
Rothadó kecskepatákat használ a hölgy… lábnak.

Gyorsan tovább sietek, semmit sem értek,
A balsejtelem magához láncol, szinte már félek.
Mellettem feltűnik egy szeleburdi kislány,
Utólag veszem észre – hogy arca sincs tán.

Halk sikoly hallatszik az egyik sátor felől,
Előbukkan egy furcsa alak a bokor mögül.
Két külön ember egy testbe zárva,
Összevarrták őket, ez kettejük átka.

Ha cirkuszban vagyunk, a bohóc sem marad el,
Éppen felém tart egy, nagy, véres késével.
Vájt mosolya végighúzódik arca egészén,
Látványától szinte megfagy bennem a vér.

Zsonglőrök, artisták, hol maradtok ti?
Miféle rémálom ez, hol muszáj sikítani?
Hol marad a vidámság, a jókedv, a kacagás,
Helyét miért vette át a rettegés s zokogás?

Biztos egy álomba csöppentem, rázom meg magam,
Fel kell ébrednem, vagy talán örökre itt ragadtam?
Szemeim dörzsölöm, felkaromba csípek:
Sóhajtok egyet-ketőtt, majd… magamhoz térek.

Megkönnyebbülten pislogok néhányat,
Hisz szobám falaiból a biztonság árad.
“Csak álom volt”, motyogom levegőt kifújva,
Ám hirtelen a halk zene felcsendül újra…

9. osztályos tanuló
Tata, Eötvös József Gimnázium és Kollégium

 

Hegedüs Eszter: Életrobbanás

Gyermek voltam.
Úgy játszottam
érzelmekkel,
s nem értettem,

Miért mész el?
Miért tűnsz el?
Miért hagysz el?
Ne engedj el!

Már felnőttem
időközben.
De nem vagy itt!
Léted csak hit.

Körülnézek,
és nem értem.
Mindenhol csak
romok vannak.

És szikrázik!
És meggyullad!
És fellobban!
És felrobban!

Vörös lángok
csak az álmok,
és citromszín
az összes kín.

Hadd égjen el
az életem.
Csak szemét volt,
már hamu, s por.

Vétkeztem,
rosszat tettem.
De mégis mit tehettem volna?
De mégis hogy érthettem volna?

És most itt vagy,
lépted koppan.
Vaksötétben
hallom, érzem.

Neked is fáj,
ne tagadd hát.
Csak mi ketten,
kéz a kézben.

Mindenem vagy.
Lelkem hangja,
elmém csöndje,
testem őre.

S jön valami,
ordít, sikít!
Elhúz tőlem,
visz előlem!

Szétszakadunk,
ketté válunk.
Testem marad,
lelkem hasad.

Gyermek vagyok,
az én dalom,
bár valódi,
nem hallatszik.

És nem érzek
érzelmeket.
Halk a vége
életemnek.

11. osztályos tanuló
Tata, Eötvös József Gimnázium és Kollégium

 

Gombkötő Vanessza: Élni vagy létezni?

A vonaton ülve,
Ablakon kinézve.
Merengek mindenen,
Főképp az életen.

Mégis mi az élet?
Mi az ami éltet?
Létezni csak más, mint élni.
Nehéz megkülönböztetni.

Azt hiszem, végre rájöttem,
Hogy mégis mit tettem.
Őszintén szólva nem éltem,
Hanem,sajnos csak léteztem.

Sok élmény és gondolat elszállt,
Mint madár az égen tovaszállt.
Még akarok élni,
Nem csak úgy létezni.

9. osztályos tanuló
Tata, Eötvös József Gimnázium és Kollégium

Szabó Lilla Adrienn: Kékbazár

Mennydörgő hullámok csapkodnak
Cseppenként szavakat villámlik
Szívgödröt lop s lassacskán
Tüzet kér tőled szikrányit.
Megbújó házfalak ablakán
A nemlétet idéző mandalám
Csuklóján tetovált mivoltom
Kötelékét éjszaka kioldom.
Lapokat hullat a könyv kezedben
Össze-vissza mert engedetlen
Kikopott kikapart kámfor kényszer
A sebek mentén érzem vérzel.
Látszatcsónak úszik az ereken
Két csiga közt az absztrakt szerelem
Dúl és dúl a kanyarban a párbaj
Ha nem leszel távol üzenj a száddal,
És hagyd a törött üvegek között
Azt a legyet ami leköpött,
És hagyd, hagyd meg azt is a szónak,
Hogy mi volt, hogy mi van, hogy mi is lesz holnap.

10. osztályos tanuló
Tata, Eötvös József Gimnázium

2017/2018.

Hauszknecht Fanni: A légy panaszai

Nagyítón keresztül látom a világot,
Húson, zöldségen, gyümölcsön cikázok.
Kenyéradóm szem-telennek nevez,
pedig biztosíthatlak, szemem remek!

Megsért azzal, hogy piacinak mond,
házinak anyakönyveztek, ez gond?
Így szólít meg: „Te mocskos állat”!
Pedig ma is tejben mostam lábat.

Miért mindig a kicsit bántják?
Ahelyett, hogy inkább szánnák.
Az asztalon krémes, a sorsom rémes!
Ha odaszállok, nekem végem!

Mohóságom igazán szánom-bánom,
ezért a levesbe is épp csak csápom mártom.
Azt sajnálják tőlem, azt a pár cseppet?
Már megint csapóval állnak felettem.

Így újra zümmögve repdesek,
Közben a buktával szemezek.
De erre már nincs idő,
Nyílik az ajtó, agyő!

Ekkor néhány kolléga surran a házba,
és kezdődik elölről a dráma.

Tatabánya, Dózsa György Sportiskolai Általános Iskola
4. osztály

 

Balogh Gergő: Őszi vasárnap

Őszre jár, búcsúzik a nyár,
Hideg napsütésben
száll az ökörnyál.
Sárgul a táj, kár érte, kár!

Esik eső, csepereg,
egy madárka az ágon didereg.
A tavon vadkacsák úsznak,
a fákról a levelek lehullnak.

Az avar piros, sárga, barna,
egy kis sün megbújik alatta.
A felhők lassan elillannak,
vége van egy őszi vasárnapnak.

4. osztályos tanuló
Tatabánya, Kertvárosi Általános Iskola Verebély László utcai telephelye

Bánky Botond András: Foci

Huszonkét fő labdát kerget,
Plusz egy bíró sípot perget,
Játék célja minél több gól,
Lássuk, ki győz, néző szurkol.

Olyan, mintha vérre menne,
Mindkét csapat küzd, mint medve,
Nézd csak, ott szalad a csatár,
Sebességből nincsen határ.

Győzni akar, edz is sokat.
Együtt küzd az Aranycsapat.
Önzetlenség fontos erény,
Ronaldinho nagyon kemény.

Ha azt mondom, kedvenc sportom,
Szabadidőm rá áldozom,
Kitalálod? Mondd meg nékem,
Hogy mely sportágról beszéltem.

4. osztályos tanuló
Tatabánya, Szent Margit Általános Iskola

Kovács Naomi: Láttam

Láttam egy verebet,
De csak szobrot, merevet.
Láttam egy cinegét,
Hosszú farkú kisegért.
Láttam egy madarat,
Sírdogált egy fa alatt.
Láttam egy virágot,
és az egész világot!

3. osztályos tanuló
Csolnoki Német Nemzetiségi Általános Iskola

 

Murányi Nóra: Karácsonyi ünnep nálunk

Karácsonykor összegyűlik a család,
Együtt fogyasztjuk el az ünnepi vacsorát.
A karácsonyfa színes díszbe öltözik.
A szívünkbe jó érzés költözik.

A Jézuska hamarosan megérkezik,
az ajándékbontogatás is kezdődik.
Az öröm az arcokon ragyog,
Ilyenkor nagyon boldog vagyok!

Ha esne a hó, az lenne az igazi karácsony!
Repülhetnék a domboldalon a szánon!
Arcomat pirosra színezné a tél!
Sajnálnám, hogy a nap hamar véget ér.

4. osztályos tanuló
Komáromi Dózsa György Általános Iskola

Karácsony Gergely: Mátyás

A nevem M-mel kezdődik,
de nem Mihály,
a megszólításom viszont
Mátyás király.
Védem a népem a török
hadtól,
vívtam sok csatát,
legalább hatszor.
Az igazság a harmadik
nevem,
segít nekem a Fekete
seregem.
A koronám fényesen
csillog,
az agyam élesen
villog.

3. osztályos tanuló
Szárliget, Tima Endre Általános Iskola

Boczonádi Bora: Az Öreg-tó partján

Ahogy a tó tükre megcsillan a fényben,
A felhők úsznak az égen,
A fák körbeölelik a tavat,
Úgy cseng a szél, mivel szabad.

Hiszen ez az öreg tó,
Oly mosolyogtató,
Ahogyan most nyugodtan fekszik medrében,
Pedig úgy hullámzott nemrégen.

Oly sok ember sétál a partján,
A homok talpuk alatt csillog barnán,
Kacsák, sirályok fürdenek vizében,
Jó itt lenni, ezen a vidéken!

5. osztályos tanuló
Tata, Vaszary János Általános Iskola

 

Pósfai Hanna: A gomba

Gomba, gomba, pöttyös gomba,
fa tövében, udvarokban.
Csak nőnek, nőnek a pöttyei
a harmat reggel öntözi.

3. osztályos tanuló
SKKÁI Dági Tagiskolájának Telephelye – Úny

 

Farkas Réka: Lufi

Először csak fújd fel,
Színes és repül.
A kisgyermek nézi,
Arca felderül.
De szomorúvá válik,
Hogyha kidurran,
Kéri anyukáját ,
Fújjon egyet gyorsan!
Újra mosolyog,
Felderül az arca,
Ugrándozni kezd,
Indulhat a hajsza.
Egy színes léggömb
Mekkora nagy csoda!
Ha megfelelő kézbe
Adod oda!

5. osztályos tanuló
Komáromi Dózsa György Általános Iskola

 

Csere Kata: Elvisz a szél

Egy erdő, szép erdő, fa van ott temérdek.
Ha ott jársz, ha arra érdemes, megnézed.
S egy fa, egy nagy fa, levele temérdek.
Ha ott jársz, ha arra érdemes, megnézed.

E fán a levelek sárgák és vörösek.
Kíváncsian nézik, hol járnak az őzek.
A legkíváncsibb egy kis sárga levél,
Ő már várva várja, hogy elfújja a szél.

Eljött végre, mire várt, a levél felszállt,
A széllel repült, otthonától messze járt.
Az őszi fák susogó ágai között
Repült a szép emlékek árnyai mögött.

Benn az erdő mélyében találta magát,
S benn a rengetegben ismeretlent talált.
A róka, ki bundája izzik, mint a tűz,
S a gyöngyvirág, akit az ezüst hold fűz.

Mikor a szél eláll, a kis levél leszáll.
Az útnak vége már, körülnéz, merre jár.
Az ősz elballag, s tél telepedett rá
Mintha álmodna, hótakaró hull reá.

6. osztályos tanuló
Komáromi Dózsa György Általános Iskola

 

Balázs Kitti: A ló halála

Most a hangom is elcsukló,
Szívem nyomja ötszáz kiló.
Hirtelen hagyott itt a ló,
Tegnap még szénát faló.

A tegnap széllel szálló,
De reggelre már hanyatt-ló,
Aztán már gyorsan hanyatló,
S lóhalálban meghaló.

Szeme távolba bámuló,
Támasza már csak a padló,
Sörénynek nem kell olló,
Érte jött a sötét holló.

Könnyem most sűrűn hulló,
Átázott rajtam a póló.
Hálón nem lóg most a teló,
Nem mondom senkinek: halló.

Szomorkodni mégsem való,
Égi mezőn szárnyal a ló,
Különben is sok a meló,
Találkozzunk még, hát helló!

6. osztályos tanuló
Súri Arany János Általános Iskola

 

Basa Gabriella: Merre fúj a szél

Merre fúj a szél
arcodat simogatva
a búzatábla közepén
a lovon vágtatva?

Merre fúj a szél?
Nézd a fák lombját!
Majd ők megmutatják.

Nyugat vagy kelet,
észak vagy déli irány,
viszi majd a levelet
a messzi messzeségbe.

6. osztályos tanuló
Süttői II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola

 

Boros Linda: Ne feledj!

Ne feledj karolni,
Ne feledj dalolni,
Ne feledj feledni,
Ne feledj szeretni!

Ne feledj inni,
Ne feledj hívni,
Ne feledj félni,
Merj élni!

5. osztályos tanuló
Tatabánya, Dózsa György Sportiskolai Általános Iskola

Halmi Krisztián: A tévé hatása…

Manapság az emberek a televíziót bámulják,
a gyerekeik pedig a kedvenceik nevét ordibálják.
Elég szomorú, hogy állandóan a tévé előtt ülnek,
közben pedig a kapcsolataik sérülnek.

Csupán csak be kell kapcsolni a híradót,
az ijedtségtől azonnal megfújom a riadót.
Nem csoda, hogy azt nézve milyen feszültek,
a sok rossz hír hallatán teljesen kikészülnek.

Mostanában a gyerekeket is csak a sorozatok éltetik,
legjobban a vicces műsorokat élvezik.
Bumm, Édes élet, Anikó show és Agymenők,
vajon a szereplők az életben is ilyen nagymenők?

Nemrég olvastam az újságban,
milyen neveket adnak most már a családban.
Mehmet, Mustafa, Szulejmán és Ahmet,
nem gondolják, hogy ezzel leégetik a gyerekeiket?

Tanuld meg, az élet nem egy sorozat,
és a világ nem egy virtuális hálózat.
Válogasd meg, mit nézel a tévében,
ettől is függ, hogy mit érsz el az életben!

5. osztályos tanuló
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

 

Papp Borbála: Mi leszek, ha nagy leszek?

Ovis koromban az volt az álmom,
nem lehet belőlem más, csak királykisasszony!
De amint észrevettem az óvó néni kedvességét,
megirigyeltem azonnal a csodálatos mesterségét.

Zöldséges néni is szeretnék lenni!
Ingyen adni a dinnyét, és jótékonykodni.
Drága édesanyám könnyes szemekkel nézett:
„Így a jó szíved miatt soha nem lesz pénzed!”

Pár év múlva, kisiskolás koromban,
mikor kiesett elől mind a két fogam.
Megkérdezték tőlem, az „idősek”:
„Mi leszek, ha egyszer nagy leszek?”

„Titkoszügynök!” – mondtam szöszögve.
„Az igen!” – válaszolta Icu néni röhögve.
„Miért tetszik nevetni tanár néni?”
„A titkot egy fecsegő kislány nem tudja megtartani.”

Mikor később megtanultam szépen olvasni,
és már nem kellett a fogam miatt aggódni.
Az Avonból néztem ki, hogy modell is lehetnék,
de addig még (azt hiszem) jó pár centit is nőhetnék.

Divattervezőnek is tökéletes lennék!
Hiszen a rajztudásommal mindenki levernék.
Csak egy kicsit vagyok öntelt, ez az igazság,
de ha hibázok, nagy lesz végül a csalódás.

Immár felső tagozatos vagyok,
a „csodálatos” elmém pedig már a tanárság körül forog.
De igazságot tenni is szeretek,
ezért inkább lehet, hogy ügyész leszek.

Bár ezt előre nem tudom pontosan megmondani,
hiszen a jövőt senki sem tudja megjósolni.
De megígérem, pár év múlva elmesélem,
hogyan alakul felnőttként majd az életem.

6. osztályos tanuló
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

 

Honvári Abigél: Tél

Megjött a tél, csudajó!
Esik a hó, szánkózni jó!
Hógolyózni a ház mögött,
Hóemberkészítés fák között!

Most már kell a kesztyű, sál,
Tomi, Kati, Lajos, Pál
Mindenkinek kiabál:
Itt a sapka, kesztyű, sál!

Mind a négyen kiabálnak,
Míg hóembert kitalálnak.
Fazéksapka, répaorr,
Megjött a tél, csudajó!

5. osztályos tanuló
Tatabánya, Sárberki Általános Iskola

 

Horváth Lóránt: Álarc

Tisztelem azt, aki nálam valamivel többre
Vitte, nem pedig letaposom a földre.
Tisztelet a kivételnek, már ezen is gondolkozom,
Hogy azért lesz egyedi, hogy elismerést okozzon.

Hova tartunk most? Már feje tetején a világ.
Kórokozóként terjed, a magyar Ugar kiált.
Nem tettem még semmi nagyot, nem is tudtam soha.
Maradandót nem alkotok, ha beállok a sorba.

Álarcokkal mennek az emberek az utcákon,
Kiket térdre lök az élet, csendben mind agyon zúzzátok.
Barátok – kikben én megbíztam – fordítottak hátat,
Én sem látom, meddig bírja az életemnek szála.

Percenként csak mondhatnám, hogy mi zakatol a fejemben.
De néma vonat húzott el, és az örvény elránt engem.
De hiszen teljesen mindegy! Nincsen mit ez ellen tenni!
Megbízható barátokat nem lehet a boltban venni!

8. osztályos tanuló
Dorogi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű és Sportiskolai Általános Iskola Eötvös József Tagiskolája

 

Lukács Róbert: A sün

Magányosan kószálok,
Finom holmit találok.
Nem vagyok rest, nyaranta
kedvencem a giliszta.

Eszem csigát, bogarat
Ez számomra jó falat.
Ősszel ások, vermelek,
Alszom télen eleget.

Nem haltam meg, felkelek,
Ez Önt ne tévessze meg!
Anyagcserém lelassul,
Szívverésem elhalkul.

Tavasszal felébredek,
Kertekbe mendegélek
Reszkessetek rovarok
Kártevőket felfalok!

7. osztályos tanuló
Komáromi Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola

 

Cserpán Péter: Alkonyi út

Ma is elmentem azon az úton
Cseresznyefákkal övezett úton
Hol a barátaimmal játszottunk
Ahol kis csemetefákra másztunk.
Megnőttek, mint mi is
De ez a múltunk.

Rózsaszín esőben megyek végig
Város messzebb, csöndes környék ez itt.
Egy padra ülök, s elgondolkodom…
Észbe kapok, nincs senki – nagy pofon!
Este lett. Lámpák fénye
Sötétben oson.

Tücskök ciripelnek éppen
Tompul a város, kocsizaj sincsen
Csoszogást hallok – bácsi ül mellém.
Ismerős, kérdezni mégsem merném.
Milyen szép még e
Környék – szól felém.

Csönd – majd gyermek hangja töri meg azt.
A vén eltűnt, csak egy fiú szaladt.
Papa! – hallom, s válaszolom: – Megyek!
Már megint szó nélkül mentél el!
Néznek rám az ijedt szemek.
A fákra nézek és mondom:
Megöregedtem, mint ezek.

7. osztályos tanuló
Szákszendi Öveges József Általános Iskola

 

Fülöp Stefi: Már este van

Már este van.
Járom a kanyarokat,
Nézem az angyalokat.
Olvasom a neveket,
Számolom az éveket.

Már este van.
S csend honol,
Csak a gyertya lángja szól.
Üzenni kíván,
,,Már minden rendben, kicsi lány.”

Már este van.
Könnyes szemmel járok,
Sötét éjszakába kiáltok.
Hallom a csendet,
S ez csak a kezdet.

Már este van.
Többé nem hallom,
,,Ügyes vagy, lányom”.
Behunyom a szemem,
Lélekben légy velem.

Már este van.
Gyertyát gyújtok,
S imát mondok.
Kívánom, hogy ne fájjon,
Hogy hiányod elmúljon.

8. osztályos tanuló
Tarjáni Német Nemzetiségi Általános Iskola

 

Radoi Larisa: Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok, szívembe zárva.
Csillag volt ő égen járva,
az én egemnek sarkcsillaga.

Egyre s csak egyre a mamára
gondolok, mindig meg-megállva.
Ő maga is Csillagának nevezett.
Most kezdem csak érteni, mit is jelentett.

Dolgozott ő egész életében
lelkiismeretesen, serényen,
nyikorgó kosárral ölében,
sanyarú sorsával szívében.

Dolgozott ő keményen,
volt is pénzünk kenyérre.
Teregetni készült éppen,
ment a padlásra, ment szerényen.

Én még őszinte ember voltam,
ültem kis homokozómban,
lestem anyám fürge lábát.
Miért nem figyel soha énrám?

Betelt a pohár! De mit mondhattam volna?
Ordítottam, toporzékoltam.
Nem akartam őt megbántani,
Csak szerettem volna vele játszani.

Miért nem foglalkozott velem?
Talán már nem is szeret?
Hagyja a dagadt ruhákat másra,
Velem törődjön, senki mással!

Hagyja a sok gürcölést,
nyüzsgést, rohanást, korán kelést,
ne teregessen folyton ruhákat,
engem vigyen föl a padlásra!

Csak ment s teregetett némán.
Mint idegen, ki megszólított egy gésát,
úgy éreztem magam.
Még szemem is könnyekre fakadt.

Ő viszont csak sietett fel a létrán,
nem szidott, nem is nézett énrám.
Rohant tovább, tette a dolgát
mint cseléd, ki egy királyt szolgál.

Nyögött a létra búsongva,
mama teregetett szépen dúdolva,
s a ruhák fényesen suhogva
lebbentek a szél karjában suhogva.

Sárgultak lassan a levelek,
gyengültek és földre estek,
a szél belekapott az avarba,
keringtek, szálltak a magasba.

Nem nyafognék, de most már késő,
mamának a tavalyi év volt a végső.
Lelkének csodás fénye kihunyt,
ahogy a csillagok fénye is egyszer kihuny.

Elmondanám, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő,
hogy mi mindent jelentett:
biztonságot, boldogságot, szeretetet.

Látomásom fel-felvillan,
reggelente el is illan.
Szürke haja lebben az égen,
arcát őrzöm, emlékem.

Álmomban néha találkozom vele,
mikor aztán felébredek,
hajnalban lelkének fénye
kékítőt old az ég vizében.

8. osztályos tanuló
Tarjáni Német Nemzetiségi Általános Iskola

 

Králl Kitti: Emlékek

Sok-sok emlék, mely eltiporva áll.
Sok az ember, ki visszavár.
Emlékeim… valahol messze,
nincs, ki megkeresse.

Ottmaradnak. Egyes egyedül.
Mely hamarosan befeketül.
Egy szép emlék közbevegyül,
de ő is a többivel egyesül.

Gondolatok cafatokban,
S elindulnak csapatosan.
És kérlelik: Forduljatok magatokba!
Gondoljatok a szép pillanatokra!

A sok rossz emlék,
Ma már porosan áll.
Ami megtörtént nemrég,
lelkünkbe visszaszáll.

A rengeteg jó gondolat,
Csúf emlékeket bontogat.
De nem oldja meg gondodat,
Csak elfelejteti a fontosat.

Elfelejteti egy kis időre.
Hogy ne legyen mi lelked bántja.
Rábízza az őrizőkre.
Aztán végleg elbocsátja.

7. osztályos tanuló
Tata, Vaszary János Általános Iskola

 

Rácz Berill Szófia: Nagyapám emlékére

Azon gondolkozom,
milyen lehet a Másvilágon?
Remélem, jobban vagy,
nem szenvedsz már sokat.

Látsz minket? Hiányzunk?
Büszke vagy rám? Vagy bosszús?
Látod, hogy szenvedünk?
Hogy emlékeket összetépünk?

Látod, hogy mennyit írok?
Látod, hogy mennyit sírok?
Tudom, szenvedtél,
kegyelemért könyörögtél.

Térdig érő papírfecnik,
teleróva könnyekkel,
Nem titok a fájdalmam,
Tele félelemmel.

Nem igaz a könny,
mely mosolyon csordul,
rettenetes az érzés,
mely fájdalmon alapul.

Milyen az új élet?
Jó dolog történik véled?
Remélem, jobb mint egy sárga emlék,
mely porba hullt, eltemették.

7. osztályos tanuló
Tata, Vaszary János Általános Iskola

Fekets Virág: Bolygónk üzenete

Az esőerdők szívében, óceánok kékjében,
A hegyek csúcsán, völgyek mélyén,
Még láthatod Földünk igazi szépségét,
Meglelheted az élet valódi értelmét.

De van egy másik oldala,
Mit az ember teremtett maga.
Ez nem oly szép és boldog,
Mint homályos üvegen át látható dolgok.

Betondzsungel, műanyag,
Szemétdűnék, csatornaszag.
Hová lett a harmóniánk,
Mivé lett földi hazánk?

Hisz, hogy tudna bárki ott élni,
hol otthonát kifosztja és feléli.
Hova lett az a szép világ?
Miért nem nyílik több virág?

Innen elillant a meghitt melegség,
Nem maradt más csak ridegség.
Néma csend, megfejtetlen talány
Körülnézek, minden silány.

Miért nem látjuk, miért nem halljuk?
Szemünket, fülünket zárva tartjuk.
Pedig Bolygónk üzen, dühöng, néha tombol.
Szomorúan vajon mire gondol?

De vannak még, kikben él a remény,
Ez bennük a nagy erény.
Meghallották e fájó kiáltást,
Lassan haldokló Földünk utolsó óhaját.

8. osztályos tanuló
Tata, Vaszary János Általános Iskola

Gábornyik Andrea: Magány

A család, oly gyönyörűnek látszott,
de az iskolán kívül a négy fal között állok.
Életem végéig egy kapun belül várok,
De nem találom sehol sem az igazi családom.

Egy fehér kapun kilépek,
keresem az életet
de csak egy üres tér áll előttem.
Körülnézek, letérdelek és kérlelem az isteneket,
hogy segítsenek.

Egy pillanatra megbiccennek
de ez a fehér tér hirtelen fekete lett.

Az élet nem olyan, mint egy mese vagy történet
a lelked sötét, de sokszor újra éled.
Az életben, csak két út áll előtted,
van, hogy sajnos rosszra léptem.

Évek múlva rádöbbenek, hogy innen
már csak előre léphetek.
Egy tündér végre kisegített,
én most már egy másik útra léptem.
Most már csak előre nézek.

8. osztályos tanuló
Tatabánya, Bánhidai Jókai Mór Ált. Iskola

 

Banyai Kíra: Ki vagyok, kitalálod?

Ki vagyok, kitalálod?
Nem ismersz meg?, de hisz itt vagyok!
Nem is látsz?, jó rendben, akkor mondok valamit,
Hogy mit?, hogy mégis hogy nézek ki…

Vörös vagyok, mint a róka.
De nem ő vagyok!
Mondjak magamról még valamit?
Mert érzem ez nem lesz elég…

Akkor fülelj!
Ha már a füledről van szó…
Az én fülem hegyes, és nagyon szőrös,
Mint a testem…

Hogy milyen a testem?
Hát szőrös!
Azon kívül?
Vörös!

Most már biztos tudod, ki vagyok?!
Nem…még mindig?
Ejnye, ejnye…
Akkor fülelj tovább!

Kezdjünk neki!
Figyelj jól!
Pár dolgot még mondok,
De utána rögtön eliszkolok.

Szoktam félni, de nem vagyok nyuszi,
Lompos a farkam, mint a rókáé.
Fogam nem hegyes, hiszen nem vagyok ragadozó,
Kedvencem: a makk, a dió, a mogyoró.

Találd ki, ki vagyok?!
Még mindig nem ismersz fel?
Úgy látom nem figyeltél,
De ha mégis mondok még valamit…

Lábam: erős, gyors,
Lassan már gepárd vagyok…
Testem: vörös, szőrös, aranyos,
Pici, puha, bozontos…

A mellső lábaimmal makkot fogok,
Úgy, hogy, fogaimmal ropogtatom.
Bár ezzel picit zajos vagyok, találd ki, ki vagyok!
Most sem tudod, aranyom?!

Nem?!
Ejnye! Nem baj,
Legközelebb találkozunk.
De, megsúgom, én az aranyos mókus vagyok!

7. osztályos tanuló
Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola

 

Jakab Csenge: Kecskeleves

Egy kertben Endre tehenet nevelt neked.
Tehened szeme fekete, s neve Elek lett.

Egyszer Endre egy levesben megette tehenedet.
Tehened kerek szeme levesben lebegett.

Te ezennel ne keresd Elek tehenedet!
Mert vettem neked egy kecskegyereket!
Neked nevet este-reggel.

Remek! Kecske!! Szeretlek!!!
De Endre egy reggelen egy kecskelevesben
megette eme kecskegyereket.

7. osztályos tanuló
Tatabánya, Sárberki Általános Iskola

 

 

 

2016/2017.

versek

2015/2016.

Lantos Kamilla Izabella: A két kisöcsém

Van két öcsém!
Az egyik kicsi, a másik még annál is kisebb.
Közülük csak én vagyok lány, hát ez az én problémám.

Gergő a nyekergő nyekereg egész nap,
a hisztitől zeng a ház, csend itt nincsen úgy bíz ám.
Bejön a szobámba és szétpakol.
Elég legyen már! –kiabálom mindenkor
De ő csak rosszalkodik, ettől anya meg bosszankodik.
Kiönti a vizet, firkál ide-oda. Hát hova? Persze, hogy a cuccaimra!
Aztán mikor rászólok, még neki áll feljebb, rúg és a hajamat tépi,
persze én ezt visszaadom, akkor ő ordít nagyon!

A másik öcsém a Botond, ő még csak egy kis pont.
De a hangja akkora, zeng a ház, s az utca.
Fáj a hasa, nem csoda, olyan, mint egy török basa.
Este sír a legtöbbet, aludni pár óránál nem is lehet többet.

Van két öcsém!
Akiknél jobbat nem is kívánhatok, még ha rosszak is,
sírnak vagy hisztiznek ők a legfontosabbak.
Megtanítom őket minden szépre, jóra,
s ha nagyok leszünk, nem kívánok mást, csak mindig öleljük meg egymást!
3. osztály
Tatabánya, Szent Margit Általános Iskola

Lopez Vega Hamka Emma: Évszakok

Falevelek hevernek
a megújult udvaron,
felújította az ősz,
madarakat hajt a csősz.

Csupasz fák állnak
a hideg kert közepén,
már látszik a hó,
a kis pele köpenyén.

Tavasszal kezdenek
rügyezni a fák,
kint játszunk az udvaron,
nevetgélve fogócskát.

Nyáron érik sok gyümölcs,
leszedek egy meggyet,
eszegetem vidáman,
te is kaphatsz egyet!
4. osztály
Kisfaludy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola

Miskolczi Klaudia: Dicső cipő

Szép kis cipőm van nekem,
Megtisztítom, szeretem.
Szereti, ha fára mászok,
vagy ha éppen fogócskázok.

Minden este kipucolom,
hogy másnapra csillogjon.
Belebújok imádattal,
és a pöttyös harisnyámmal.

Vele megyek le a parkba,
iskolába, cukorboltba.
Ellene a legnagyobb vétkem,
hogy rágógumiba léptem.

Akárhogy is,
azt kívánom,
velem legyen,
télen, nyáron!
4. osztály
Tatabánya, Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola

Boros Linda: Egy alma

Egy alma lóg a fán,
szerelmére vár.
Fiú alma volt,
édes hangja volt.

De hát nem talált,
se almát, se lányt.
Egymagában lógott a fán,
mikor odalépett egy almalány.

Szia! – köszöntötte a lány.
S már ketten voltak az almafán.
Szia, szép lány! Hogy hívnak?
Kukacos Rozalinak.

És téged hogy hívnak,
Piros Balikának.
Kedves Balika,
nem vagy egy kicsit dagika?

Így beszélgettek,
míg le nem estek.
Arra jött egy gyerekcsapat,
s felfalta őket egy perc alatt.
3. osztály
Tatabánya, Dózsa György Sportiskolai Általános Iskola

Vasas Réka: Sarkcsillag

Gyönyörű a Sarkcsillag!
Ott van az öt ága!
Le akarom hozni,
legszebb barátomnak!

Ő lenne a fali lámpám,
úgy aludnék este,
elvinném az iskolába,
ceruzám lehetne.

Enyém lenne,
senkié se,
úgy aludnék éjjel,
Sarkcsillagom fehér fénye
elvezetne engem.
4. osztály
Tatabánya, Szent Margit Általános Iskola

Makovics Bertalan: Vezethetném?

Kicsi kocsi, nagy kocsi,
Jó lenne már vezetni.
Apát kérdem:
Vezethetem?
Nem, nem Berci
Fel kell hozzá nőni.

Felnőttnek lenni?
Hogy lehetne sürgetni?
Sok-sok tanulás, fegyelem,
Mondja apám szüntelen.
3. osztály
Komáromi Dózsa György Általános Iskola

Czukor Vanessza: A divat?!

A divat változik, a stílus örök,
a mai lányok élete csak e körül pörög.
Lehet a ruhád kockás vagy csíkos,
ez az öltözködés néha kicsit kínos!

Végigvonulsz a folyosón, a kezedben tablet,
a karkötőid közben ritmusra csörögnek.
Sannel parfüm, Guccsi táska?
A melletted állónak leesik az álla.

Bemész az osztályba, leülsz a székre,
úgy néznek rád, mint egy földönkívülire!
Jegyezd meg ezt az örök igazságot:
Ma sem a ruha teszi a diákot!
6. osztály
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

Bogdán Cintia Kiara: Barátság?!

Bánatos a szív,
mert nincs igaz barát, aki hív.
Aki játszik veled a szünetben,
és melletted áll az életben.

Egyedül ülsz a padban…
Nem beszélsz, csak vársz egymagadban.
Hallod a kacagást…
De nem tudod: Szeretjük mi egymást?

Ő másmilyen, mint én,
ő egyedi, mint egy költemény.
Akkor mi vagyok én?
Valami furcsa lény?

Dehogyis, nem! Nem hiszem,
Ő szereti a vaníliát én pedig nem.
Nem is az számít, nem érdekes,
barátkozni vele érdemes.

Egyet még megígérhetek,
míg a világ kerek,
barátok vagyunk, barátok leszünk,
a szívemben örökre egyek leszünk.
6. osztály
Tatabánya, Sárberki Általános Iskola Telephelye Móra Ferenc Általános Iskola

Izbéki Alexandra: Marcipán

Volt egyszer egy Marcipán,
Barna szemű kiskutyám.
Egyszer aztán elveszett,
Családunk nagyon megijedt.

Azt se tudtam merre jár,
Azt se tudtam mit csinál.
Nem tudtam, hogy mit iszik,
Nem tudtam, hogy mit eszik.

Egyszer aztán hazatévedt,
Összecsaptam két kezemet.
Marcipán kicsit lefogyott,
Pofikáján is meglátszott.

Utána az ételnek is nagyon megörült,
Két orcára írta a vizet a csap körül.
Két hét után felépült,
családunk nagyon megörült.

Az orvos is azt mondta,
hogy egészséges kiskutya.
Mazsolával sokat játszik,
agyukra megy már a másik.
Egész nap futkároznak,
este egymáson elalszanak.
5. osztály
Felsőgallai Széchenyi István Általános Iskola

Szepesi Klaudia Bianka: Az osztályom

Az osztálytársaim kicsit bolondok,
néha szétszórtak, néha meg tudósok.
Mikor a szünetben fejbe dobnak labdával,
a hangom feljebb csúszik egy oktávval.

Bolondozás nélkül nincsen élet,
nem unalmas, mint egy csendélet.
De ez sem mindig igaz,
csak ha vágunk egy-két grimaszt.

Na, meg ha köpködnek papírral,
szívesen visszaadnám fasírttal!
Ezek a fiúk őrjítőek,
szerencsére a lányok nagyon türelmesek.

Hát… ez az én osztályom,
de azért mégsem bánom.
Hisz mégis csak az enyém,
és nem kerül el engem a remény.
6. osztály
Tatabánya, Sárberki Általános Iskola Telephelye Móra Ferenc Általános Iskola

Váradi László: A természet szépsége

A természet lágy ölén ülve
nem gondolok semmire.
Zöldek a levelek, kékek a tavak,
mindenütt énekelnek a madarak.

Nincs egy borús felhő,
nem kell ide esernyő,
az ég tiszta,mint a hó,
nincsen itt semmi kivetnivaló.

A természetben nincsen semmi mű,
itt minden tiszta, gyönyörű,
lassan már besötétedik,
a hold is majd kikerekedik.

Ha az égre sötétség borul,
minden állat félve elvonul,
én is hazamegyek már,
hiszen sötét van, későre jár.

Álmomban látok mindent,
fénylő csillagokat, feketéllő eget,
alvó állatokat, csendeseket
és a békéjüket őrző embereket.
5. osztály
Tatabánya, Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola

Varga Viktória: Mai fiatal lányok

Látom a sok fiatal lányt,
Rajtuk jó sok „vakolat”,
Kezükben az ifon virít,
S szelfi megy a pad alatt.
Hazaérnek „tolják fészre”,
Valami cuki hashtaggel,
Az se baj, ha kint a fél mell,
Csak a lájk és komment kell.
Gúnyolják a csendeseket,
Hisz az visszaszólni nem mer,
Így lesz ő a nagymenő,
Ki mindenkit „lever”.
Szépen lassan felnő,
S addigra bánja,
Hogy a tanulás helyett,
A szelfiket csinálta
8. osztály
Tatabánya, Sárberki Általános Iskola

Szabó Lilla Adrienn: Magamba tekintve

Valaki megkérdezte, miért szeretek élni?
Mi az amitől nem tudok, s mitől szoktam félni?
Hiszek-e az álmokban, vagy butaságnak tartom?
Mi a csatákban a kardom, s a pajzsom?

Valaki megkérdezte, milyen cukorbetegnek lenni?
Milyen érzés csak bioételeket enni?
Van-e egyáltalán jó oldala ennek?
És nem zavar, hogy a többiek cukros dolgokat esznek?

Valaki megkérdezte, miért szeretek írni?
Többet szoktam nevetni, vagy többet szoktam sírni?
Valaki megkérdezte, voltam már boldogtalan?
Magabiztos vagyok, vagy bizonytalan?

Azért szeretek élni, mert boldog életet élek,
Úgy teljes, hogy se jót, se rosszat belőle ki nem tépek.
Olyan ember nincs, aki nem fél semmitől,
Van aki a póktól, van aki az egértől.

Van, hogy pillanatnyi félelem úrrá lesz rajtam,
Amit sosem szerettem, sosem akartam.
Félek a magasban, 9 méter felett,
De mindig akartam repülőből nézni az eget.

Félek a tűztől, ha nagyon nagy a lángja,
Nem vagyok se a gyufa, se a kályha barátja.
Nem az álmokban, hanem magamban hiszek,
de az álmokat sem tartom butaságnak,
Mindenkinek kell lennie egy elérhetetlen,
vagy egy elérhető álmának.

A csatákban a kardom, mint minden embernek az eszem,
A pajzsom az emberek iránti szeretetem.
Cukorbetegnek nem a legjobb lenni,
Nem csak bioételeket szoktam enni.

De ha nem lennék cukorbeteg, sok embert nem ismernék,
Akiket elfelejteni nem szeretnék.
Olyan helyeken nem járhattam volna,
Amiket ki nem hagynék soha.

Mint mindennek, ennek is van jó oldala,
Ehhez is fűződnek jó emlékek sorozata.
Nem zavar, ha körülöttem cukros dolgokat esznek,
Egyék is meg azt, amit megehetnek.

Azért szeretek írni, mert ez egy szabadság számomra,
Belecsepegtetem képzeletem az alkotásomba.
Sokkal többet szoktam nevetni, mint sírni,
Mert az életet nevetés nélkül, nehezen lehet bírni.

Nem voltam még boldogtalan, csak szomorú néha,
De kettő közt a különbség elefánt és béka.
Voltam már bizonytalan nehéz döntésekben,
De voltam már magabiztos is az életemben.
7. osztály
Tata, Vaszary János Általános Iskola

Kőrösi Laura: Öcsivers

Öcsém üvölt: Óéó,
Biztos gólt lőtt Ronaldo,
Tavaly Barca,
Idén Real,
Minden évben más a király.

Anya áll és fejét fogja,
Kis focistánál a labda,
Földön csillár,törött váza,
Sose fárad el a lába.
Amíg anya takarít,
A mesterlövész színre lép,
Játékpuska tölténnyel,
Biztos, hogy ez nem jó jel.

Amint meglátja a gépet,
Bonyolultabb lesz az élet,
Fifa,Minecraft,fene tudja,
Mikor fárad el az ujja?
Adnak-vesznek, kereskednek,
játékpénzzel üzletelnek,
Bányaközpont menő hely,
Gyerek kéz itt munkát lel.
7. osztály
PPKE Vitéz János Katolikus Általános Iskola

Dián Ákos: Sípszóval jeleznek

Hallom a hangot, indul a vonat,
Mindkét kezem, lábam sínek alatt.

Melyiken indult el?
Melyiktől búcsúzom el?

Hova nézzek, hogy ne fájjon?
Hova nézzek, hogy ne találjon?

Sípszóval jeleznek, hogy menjek,
De oly kötelek fognak, átvágni lehetetlenek.

Lehetetlenek, mert nem is léteznek,
Mert én raktam oda ezeket.
8. osztály
Tatabánya, Sárberki Általános Iskola

Kesselyák Boglárka: A Különc

Az ég siratja bánatom,
De nem tudom, miért e fájdalom.
Egy ostoba dolog, egy csalódás,
S az egész napom bánkódás.

Nincs senkim, ki boldogít,
De sok van abból, ki eltaszít.
Nincs egy jó szavuk soha,
Mindig csak a nemek sora.

Ostromolják lelkemet,
Bemocskolják nevemet,
Széjjeltörik szívemet,
S elveszik ép eszemet.

Ne bántsatok verebek,
Ti szürke, egyhangú emberek.
Tán azért bántotok, mert különb vagyok,
S színeimmel éltetem a Napot?

Legyetek ti is színesek,
S nem lesztek többé verebek.
Megszűnik majd bánatotok,
S többé majd nem bántotok.
8. osztály
Dorogi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű és Sportiskolai Általános Iskola

Adorján Ákos: Ritmikus halál

Párosával áll a nép,
Az egész terem lázban ég.
Egy-két-há; egy-két há.

Várok, rajtam lakkcipő.
Belépsz, s megáll a levegő.
Egy-két-há; egy-két há.

Lelked fehér csipkeszél,
Selyemruhád földig ér.
Egy-két-há; egy-két há.

Körülöttünk ezer pár,
Szemem mégis rajtad áll.
Egy-két-há; egy-két há.

Derekadat átfogom,
Elterít a nyugalom.
Egy-két-há; egy-két há.

Táncba kezd a mátkapár,
Célba vesz a csúf halál.
Egy-két-há; egy-két há.

Forog velünk a világ.
Biztos pontként nézek rád.
Egy-két-há; egy-két há.

Sötét köd száll fejemre,
De nem engeded szívembe.
Egy-két-há; egy-két há.

Most már tudom, meghalok,
Szívemben még tűz lobog.
Egy-két-há; egy-két há.

Ütem végén kifújt lég,
Nincs erőm, de lépek még.
Egy-két-há; egy-két há.

Arcunkra nem gyűl a ránc,
Korán visz e haláltánc.
Egy-két-há; egy-két há.

Fájdalmunk most egybe forr,
Együtt ér el a nyomor.
Egy-két-há; egy-két há.

Az én egyetlen boldogságom,
Utolsó táncom veled járom,
Én egyetlen és édes Párom.
Érzem, elér az örök álom.
Egy… két… há…
12. osztály
Esztergom, Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola, Óvoda és Általános Iskola

Zách Boglárka: Új lét

Kilátástalanság, szenvedés, könnyek s bűn
Hová tűnt én régi derűm?
Ma már új szelek fújnak
S nem tudni, mit hoz a holnap.
Lángoltam, kihűltem.
A düh az én mérgem.
Eszem vesztem.
Értelmetlen.
Félek. Rettegek, mert semmit sem értek.
Hogy változott át drága éltem gyötrelemre.
Új célok merültek fel bennem.
Hirtelen meg kell emberelnem
Magam munkára szegnem.
Izgalom, aggódás.
Friss álmodozás.
Csalódás.
Ki van közelben, ki megért engem?
Ki van, ki előtt önmagam lehetek?
Ki támogat, nem sért, se szúr
Kivel bizalom szolgál alapul
Tudni, ismerni, remélni.
Érzéseket élni.
Sötétben járni.
Gondolkodni.
Elérni mindent, mi embertől kitelik
Hisz új idők jönnek, fel kell készülni.
A gyermek hirtelen felnő, ha magának kell küzdenie
Önmagát megsegítve.
Kíváncsiság, drogok.
Magam vagyok.
10. osztály
Tata, Eötvös József Gimnázium és Kollégium

Pudleiner Kristóf: Szín Játék

Aranyló áhítat
Borzongva átitat
Amint simítom
Gyöngy hajadat

Szemem szemedbe
Mohón, epedve
Pillant, s fürkészi
Vágyaidat.

Mit kívánsz
Miért bujkálsz?
Szemed elől
Nincs menekvésem talán soha.

Szerelmünk fellegén
Mi vagyunk: te meg én
Mondjad hát, mi kell, hogy
Adjam oda!

Tengerkék óceán
Mélyéről hableány
Krémszínű gyöngyfüzért
Hoz fel neked.

Türkizkék habokon
Surranó ladikon
Benszülött nép kínál
Kókusztejet.

Bronzarcú sasmadár
Csőrében adja át
Babérkoszorúját
A magas hegynek.

Sok állat jön hozzád
Csak látni szép orcád
S dicsérő éneket
Halkan zengnek.

Városok, s népeik
Fennszóval hirtedik
Mily csodás, gyönyörű
Parázs szemed.

Híresség, popdíva,
Mindenki így hívna
S ámulva bámulna
Több száz gyerek.

Nem elég
Mi kell még?
Elviszlek én
Egyenest fel a magas égbe.

Rózsaszín fellegen
Szél szárnyán féktelen
Repülünk, szárnyalunk
Kéz a kézben.

Felelj hát
Szép leány!
Nem viccelek
Mindezeket én megadhatom.

Csak szeress úgy engem
Ahogyan régebben
S szerelmem én is
Megmutatom…

Elfordul, hallgata
Mintha nem hallana
Libbenő fürtjein
Csillog a nap.

Lassanként elindul
Rámnéz és elpirul
S lassan kinyílik a
Piros ajak.

Csókot lehel felém
S eloszlik szerteszét
Elillant, elment
A földi csoda.

A színjáték véget ért
Repkedő lepkeként
Tovatűnt, s nem jön már
Vissza…soha.
12. osztály
Esztergom, Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola, Óvoda és Általános Iskola

Herold Renáta: CsakÉsCsakÉsCsakÉs

Csak rohanok és nem látlak
csak nem látlak és félek
csak félek és kereslek
csak kereslek és nem talállak
csak nem talállak és aggódom
csak aggódom és hiányzol
csak hiányzol és rég láttalak
csak rég láttalak és keveset
csak keveset és rövid ideig
csak rövid ideig és nem akartál
és nem akartál és hazudtál
és hazudtál és látni akartál
csak látni akarod és tagadtad
csak tagadtad és bevallottad
csak bevallottad és örültem
csak örültem és mosolyogtam
csak mosolyogtam és mosolyogtál
csak mosolyogtál és nem hittem
csak nem hittem és álmodtam
csak álmodtam
és álom volt.
12. osztály
Tata, Eötvös József Gimnázium és Kollégium

Kiss Viktória: Vérkötél

Mély barázdák az arcodon,
Mint egy ködös alkonyon
Lépéseidre megrezzen
Minden ízületed.

Szavad mint sav marja bensőm
Sose lehetek én elől?
Véredből lettem a véred
Fogd fel végre, ez a lényeg.

A családod kitagadott
De megálltál a lábadon
Mondd, miért kell még egy ilyen
Fájdalmas kötelék neked?

Sértettség egyszer lepereg
Addig szívem befeketed
Szeretteim fojtogatod
Saját ízed, véred fogod.

Ha megbocsájtásra vágynál
Talán még elfogadnám,
Hogy hány embert kínoztál
Elnézném négy ember átkát.

Megbánás szemedben annyi,
Mint halottnak csókot adni
Ölelő kebledre fogadsz,
Hogy kést bennem újra forgasd.
10. osztály
Tata, Eötvös József Gimnázium és Kollégium

Ferensitz Izmael Péter: Az utak szuperhőse a Bitumen

Szeretném, ha szeretnének,
De csak kátrány lehetek a medencében,
Min az emberek át nem néznek,
És a fénysugarak át sem férnek.
S ha majd elküldenek szurkolni,
Mint egy futballhuligán, nem fogok durvulni.
Csak elfolyok némán, lassan,
ügyetlenül, dagadt hassal.
Ezután egy úthenger kivasal,
Mérnök ember majd rám hasal,
Hogy nézze, egyenes vagyok­e,
Hogy a göröngyök nagyok­e.
Majd ha megfelelek,
Rajtam kocsik mennek.
S bármit, amit rám tesznek,
Soha fel nem vesznek,
De nekem tűrni kell,
Tűrnöm kell,
Mert ellene tenni nem tudok,
Pedig elfolynék, mint hajdanán a szurok.
Ha majd megöregszem,
És rám száll egy öngyilkos ökörszem,
És a kátyúk rajtam megszámlálhatatlanok,
Akkor majd örökre megnyugszom,
Mert jönnek majd a munkások, és felszednek,
De nem bánom már, mert eleget szenvedtem,
A fájdalmat szinte már megszerettem.
Fájdalmasan összetörnek,
És itt, félbetörték a szívem…
12. osztály
Tatabánya, Árpád Gimnázium

2014/2015.

Stramszki Szonja: Farkasok közt

Lábnyomok közt tévelyegtem,
Nagy erdőben eltévedtem.
A közelben kis ág reccsen,
Hátra nézek meglepetten.

Elrohantam, megijedtem
Sziklás hegységbe tévedtem.
Megrémülten hátraléptem:
Farkasszemmel szembenéztem.

Farkasok közt így nőttem fel,
Gyors lábakkal, farkasésszel.
Farkas lettem, tiszta szívvel.
Nem: már soha többé ember.

Együtt éltünk és vigyáztunk,
Vadászatra kicikáztunk.
Külsőm is már egy farkas lett,
Csupa farkas külső és tett.

És mi történt, most már látom:
A farkasszív emberálom.
Életmentő és – meglepő –
Barát, testvér, gondviselő.
4. osztály
Vértesszőlősi Általános Iskola

Vasas Réka: A bál

Föld fogja a fű kezét,
fű fogja az ég kezét,

ég fogja
a nap kezét,
így mennek a bálba.
3. osztály
Szent Margit Általános Iskola, Tatabánya

Borsos Brigitta: Az éjszakai erdő

Ahogy a nap lenyugszik,
csendes éj kerekedik.
Kicsi az erő, nagy a rét,
minden gyermek aludni tért.

Az erdő már csendes,
szentjánosbogár repdes.
Kis potroha világít,
egész éjjel lámpásként.

Föl, s alá repdes az erdő mélyén,
az őzgida szunnyad a moha szélén.
Kis fejét lehajtva,
édes álmát alussza.

Hangosan csörtet a vaddisznó mama,
csíkos hátú malackái kocognak utána.

A nyuszi mélyen aluszik már,
a róka közben vadászni jár.
Kicsinyei éhesek,
várják a finom élelmet.

Uhu feje körbe jár,
lesi van-e egér, madár?
Csendes most a pacsirta,
bezzeg a bagoly résen van.

A süni az almafa alatt motoszkál,
lehullott almát enne már.
A zsákmányt a hátán vackába viszi,
ahol majd télen eszegeti.

Nézd, hogy csillan a fénysugár,
a fák lombjára ragyog már!
Nemsokára reggel lesz,
Pali, Kata, ébredezz!
3. osztály
Sárisáp és Környéke Körzeti Általános Iskola

Nagy Gábor: Házunk mellett

Házunk mellett van egy kis patak odakinn,
Amely ma már csodás színben pompázik.
Október van, itt az ősz,
A szél színes faleveleket söpör.

Amikor a levelek közt sétálok,
Lábam alatt csodás hangokat hallok.
Furcsa hang üti meg a fülemet,
Valami körülöttem különösen zizereg.

Keresgélek, nézegetek, hallgatok,
S látom, arrébb, egy sündisznócska ballagott.
Néhanéha belebújt az avarba,
Én elbújtam, hogy ne hozzam őt zavarba.

Tányérkában vittem neki gyümölcsöt,
S így szereztem aznap neki örömöt.
Viszek neki magvakat, ha találok,
S talán ezért kapok egy új barátot.
4. osztály
Tatabánya, Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola

Pállai Annamária: Reggel

Reggel a vekker úgy ébreszt,
attól a kedvem mókás lesz.
Lustán nyúlik a kéz, s a láb,
rajtam a paplan, mint egy teknőshát.

Csakhogy a reggel nem tréfa
iskolába indulok én még ma!
Nincsen is azzal probléma
táska füle kell a mancsomba!
4 . osztály
Tatabánya, Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola

Bogdán Cintia: Az élet

Galambok szállnak az égen, keresztül sok szép vidéken.
Az élet is csak úgy tovaszáll, és soha meg sem áll.
Az élet hamar véget ér, hát élvezd ameddig élsz!
Ne félj attól, hogy megbotlasz, majd mindent újra gondolhatsz.
Az élet egy szép játék, sok csodát láthatsz még.
5. osztály
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

Limfer Beáta: A szmájli

A szmájli nagyon vicces, bár az arca elég giccses.
Lehet mosolygós, szomorú, felhúzott szemöldöke domború.

A szmájli olyan nagyon sárga, mint egy vidám napsugárka.
Ha a szmájli dühös, akkor az arca vörös.

Akármilyen ez a szmájli, az órákon mindeni azt akar kapni!
„Szmájli, szmájli, gyere ide, bújj bele a füzetembe!”
5. osztály
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

Lukács Bora: Vásári forgatag

Tatabányán e nyáron,
Kinn voltam a vásáron.
Hatalmas volt ez a nyüzsgés,
Nem láttam még ilyen pezsgést.

Csodálatos vásár volt,
Minden gyerek vidám volt.
Ettem patkót, perecet,
Pisti, Kati is evett.

Hintára is felültem,
S majdnem bajba kerültem.
Elszédültem, mint a csuda,
El is estem, nem volt csoda.

Volt ott sok-sok felnőtt, gyerek,
Biztos jövőre is megyek.
5. osztály
Tatabánya, Sárberki Általános Iskola

Halmi Éva: A sport

Az emberek életében fontos a játék,
hogy elkerülje őket a sötét árnyék.
Társas, foci, kosár és röpi,
minden gyereket jókedvre deríti.

Játsszál, sportolj sokat!
Az egészséged ettől javulhat.
Az életedbe hozod a frissességet,
Irigylik majd a „fitnességed”.
5. osztály
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

Venczák Szonja: A legszebb évszak

Az utcákat hűvös szél járja át,
a szekrényből előkerül a kabát.
Felébresztjük nyári álmából,
itt az idő, hogy munkába álljon.

Jó szolgálatot tesz nekem,
bármilyen idő is legyen.
Puhán ölel, felmelegít,
máris jobb kedvre derít.

Borús, esős az időjárás,
talán egy kissé szomorkás.
Sokan ezért nem kedvelik,
szerintük minden bánattal telik.

Én az őszt nagyon is szeretem,
ezernyi színével kedveskedik nekem.
Páratlan az erdők bódító illata,
s a családi esték meghitt hangulata.

Minden évszak maga a csoda,
az évnek bármelyik időszaka.
Legyen az tél, tavasz vagy akár nyár,
de az ősznél eredetibbet nem találnál!
5. osztály
Tatabánya, Felsőgallai Széchenyi István Általános Iskola

Bogdán Andrea: Változik az idő

Változik az idő, változik az ember,
Talán az én anyám is megért egyszer.
Megbocsát mindazért, amit tettem,
S elfelejti az időt, mit én is elfeledtem.

Változik az idő, változik az ember.
Lehet, hogy én is felnövök egyszer?
S akkor majd megértem azt, mit most még nem tudok.
Milyen egy gyermeket nevelni, mert ez most még titok.

Változik az idő, változik az ember.
S a lányból is anya lesz egyszer.
S az ő gyereke is csak ennyit mondhat:
„Szeretlek, s mindig szeretni foglak.”
7. osztály
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

Szalkai Lili Gréta: A csillagok

A Hold éjszakáján csak egy pont vagyok,
Ki nézi a csillagokat az oromról.
Tűnődöm, vajon ők is mind emberek?
Kik megküzdöttek háborúban, esőben?

Nem kapok választ, csak nézem tovább az éj
Ragyogó gyöngyeit, S vélem felfedezni
A nagymamám arcvonásait.

Eszembe jutott akkor minden
A sok boldogság, amit elvettek tőlem.
Halkan susogva mormoltam: Úgy hiányzol Nagymama!

Nagymamát láttam,
Ahogy lejön az égről
Kezében kis csillaggal A Hold fényében.

Unokám ezt neked adom,
Hogy veled legyek örökre!
S ezzel nagymama tovaszállt
Fentről integetett egy utolsót,
És elillant végleg, örökre…
5. osztály
Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola

Somody Panni: S látok itt, ezernyi sorsot

Most itt ülök és verselek,
És közben képeket nézek.
S látok itt, ezernyi sorsot,
Mit tollam papírra vet.

Elvált szülők és gazdagok,
Mit ér már a ti sorsotok?
S ezernyi számba vett gyerek,
Kiabál, hogy segítsetek.

És mikor ezt megértitek,
Már egyedül maradtatok.
S pocsékba megy a kapcsi vágy,
Már nincs kiért harcolnotok.
7 . osztály
Esztergom, PPKE Vitéz János Katolikus Általános Iskola

Lipusz Balázs: Az éter

Nesztelen sikló hideg a szívem lassú kéjjel befonó kényszer, rideg hangon riogat éjjel:
– mindent ölelő éter.
Ígérete csúszós vád, mohó kétellyel kérlel, mindent, és semmit ád, bennem vad dühöt érlel:
– mindent ölelő éter.
Utószor hagytam űzni viszályba lelkem nyugvát; nem fogok kalászt fűzni, hagyom már a munkát,
– s mindent ölelő éter.
[ … ]
Elkúszik, messze röpül; hagyja lelkem szabadon,
árnya tűnik testem mögül, s fekszik a táj hajadon…
– az étert megtagadom!
12. osztály
Tatabányai Árpád Gimnázium

Szijártó Márton: Harc Dionüszosszal

Bor! Te mámor Istene, te Vörösen csillogó édes nedű.
Te taszítasz le Olümposzodról,
És te vésel szégyent az arcomra.

Ó, te lágyan csengő szócska.
Na! Jer ide poharamba!
Na! Szedd a lábad, te borocska,
S szaladj le mostan torkomon.

Ültesd a pírt orcámra, s vágd el
Lelkem galambjának torkát.
Na! Jer ide! Leheld most
Rám is a szégyen csókját,
Ahogy szerelmes ifjú Szíve választottjára.

Kárhozzak el én is…
Ó, te bor, te gyásznak Istene
11. osztály
Tatabánya, Árpád Gimnázium

Kiss Viktória: Kínlódás

Rideg szemeiddel végigmérsz
Azt hiszed érdekel mit ígérsz?
Csak az ujjaim köré csavarlak
Vagy röviden:csak téged akarlak.

Téged akarlak,szinte vágyakozom
Nem tudom mi ez a hirtelen vonzalom
Nem akarok mást,csak is téged
Úgy ahogy vagy,az egész lényed.

Érzed ezt a kínlódó vágyat?
Engedjünk ennek szabad szárnyát
Egyszer mindenki elveszti fejét
Ott nincs aki megfékez,hogy elég.
9. osztály
Tata, Eötvös József Gimnázium és Kollégium

Ferensitz Izmael Péter: Hegyi béka

-Jaj!, de megijedtem tőled,
Egy hegyi béka is hátára dőlne tőled.

Mert, régen bizony volt olyan,
Csak elmosta őket egy nagy folyam.

Mert, hogy gyilkos volt minden, mihez nyúlt,
Rögtön parázslott, majd hirtelen meggyúlt.

Gonosz állat volt, az bizony,
Ők csinálták a Grand kanyont.

De Isten se nézte őket türelmetlenül,
Nagy vizet támasztott, s minden kihűlt.

Elmosta a nagy folyam a sok gonosz lényt,
Nem láttak többet igaz fényt.

Azóta is pokol tüzében ég szívük ,
Körülötte meg parázslik hatalmas testük.

Vannak akik sárkánynak nevezik őket néha,
De csak mi tudjuk, nem más az, mint a hegyi béka.
11. osztály
Tatabányai Árpád Gimnázium

Misák Dominika: A felhők

El-elnézem a felhőket. Úgy szeretem nézni őket!
Próbálom kitalálni, milyen alakot öltenek,
s közben lehunyom két barna szemem.
Leperegnek előttem a régi ,fájó emlékek,
de fáj visszagondolni egy-kettőre.
Eszembe jutnak a bódító hazugságok és a gyötrelmes szenvedések, utána a boldogító igenek.
El-elnézem a felhőket. Úgy szeretem nézni őket!
Olyan, mintha a mennyben lennék, mintha puha, fehér bárányfelhőn járnék.
Nevetve szaladok végig a kéklő égen, és ugrálok át felhőről felhőre.
Leesek, mint égből hulló angyal,
s látom magam körül a vérvörös tengerben úszó sötét gondolatokat.
Mi ez a hely? Hol lehetek?
A pokolban vagyok … ez lehetetlen …
Hirtelen kinyitom reszkető szemem, felnézek az égre, de egy felhő sincsen! Én ezt nem értem …
Rémálmot szültek a rossz gondolatok, hessegetem őket, s már nyugodt vagyok.
Nehéz meg nem történtté tenni, lehetetlen elfelejteni.
Lefekszem a fűbe, és nézem a kék végtelenséget, eközben egy madár kacsintva száll el felettem.
El-elnézem a felhőket. Úgy szeretem nézni őket!
Egyik kedvenc dalomat dúdolom, azután elmosolyodok.
Gyönyörűszép, hófehér, csillogó felhőkön kalandozik a képzeletem, mintha óriás vattacukor repkedne az égen.
Tovatűnt az álom váratlan, vége lett a fantáziának, kalandnak. Sajnos megszűnt a varázslat.
Eljött az ideje a sivár, egyszerű valóságnak.
7 . osztály
Tatabánya, Dózsa György Sportiskolai Általános Iskola

Pethő Marcell: Mi legyek, ha nagy leszek?

Mi legyek, ha nagy leszek?
Költő, író, mi legyek?
Körülöttem röpdösnek a legyek.
Így költeni nem lehet.

Versem, azért tovább írom,
Nem adom fel, tovább bírom.
Legyek légy vagy legyek szúnyog?
A legyeket már nagyon unom.

A szúnyogokat sem bírom,
Versem, azért tovább írom.
Mi legyek, ha nagy leszek?
Fizikus, tán? mi legyek?

Ha nagy leszek, életem
A zenének szentelem.
Bár néha most is azt csinálom,
S első dalom, majd megírom.

Igaz, már megírtam,
Otthon a legnagyobb sztár voltam.
Hogy mi a címe? megmondom:
Szívemben a tűz lobog.

De, azért még gondolkodom,
Mi legyek, ha nagy leszek?
Mozdonyvezető? mi legyek?

Ki a vonatokat indítja,
Pirost, zöldet mutatva.
De azért nem kapok sok pénzt:
Politikus is lehetek még.

Ők tudják, hogy mi a pénz,
De nem az számít, hanem az ész.
Van nekem az jó sok, bőven.
Csak néha rosszra használom éppen.

Így matematikus is lehetek,
Tanár vagy tudós leszek.
Tudom már, hogy mi legyek,
Szép házakat építtetek:

Építésznek is kell matek,
Hogy a házakat méretarányosan rajzolja meg.
Hogy kiszámolja a sarkok szögét,
S tudja az épületek területét

Ki házakat tervez,
És házakat rajzol, Ki hidakat fejleszt,
De te ezen a versen mindjárt elalszol!

Mert itt csak a munka fáraszt,
De ez a vers tíz méterről is észt áraszt.
Figyelni kéne, már bocsi! A Suzuki nem jó kocsi.

Taxis is lehetek még,
Jaj, bocs, az az egyik barátom akar lenni épp.
Mi után e verset leírtam,
Kalózos könyvet írok, de gyorsan.

Kalóz is lehetnék még.
Enyém lenne minden pénz.
De mit mondtam:
Nem az számít, hanem az ész.

Nekem matek dogát írni könnyű,
De másnak nagyon nehéz, ez szörnyű!
Ezért leszek matekos, hogy otthon azt mondjam,
Nem ötöst, egy csillagos hatost hoztam.

Bár a kalózoknak nincs sok dolga,
A harcolás nem nagy munka.
Ki a hét tengert bejára,
Hogy nem lesz híres, azt ne várja!

De én inkább maradok a művészetnél:
Költenék, írnék, zenészkednék.
A színészet is jó dolog,
De ez már egy kicsit sok

A színpadon hülyéskednék,
Örömmel színészkednék.
Ott állok a színpadon,
Énekelek nagy hangon.

(A művészet a kedvenc „szakmám”)
Költés, írás, zenészkedés,
Rajzolás és hülyéskedés.

A szerelem is jó dolog.
De ezt most inkább hagyjuk.
Ezek jutnak eszembe.
A lányokkal egy szinten,
Puszilkodom a földszinten.

Ennyi jutott most eszembe,
E versnek itt a vége.
De a munka, jó dolog nekem,
Túlterhelés, az ne legyen!

Ennyi volt a móka mára,
Inkább elmegyek az iskolába.
Viszlát gyerekek.
Itt a vége a versnek.
7. osztály
Komárom, Petőfi Sándor Általános Iskola

Baranyai Laura: Kutyasors

Ha visszatekintek életemre, oly’ messzinek tűnik a nap,
Amikor megszületve menedéket leltem a mamán bundája alatt.
Nem láttam még semmit, csak melegséget éreztem,
S hogy nem vagyok egyedül, velem van testvérem.
S a napok múlásával kinyíltak szemeim,
Felfedezni véltem a világ nagy dolgait.

Madarakat, fákat, zümmögő lényeket,
Virágok ezreit a pompázó réteken.
Nagyokat birkózva szaladtam boldogan,
A nagyvilág illatát hordozva orromban.

Ám a boldog gyermekkor gyorsan elillant,
Egy férfi jött értem s elvitt egy dobozban.
Minden idegen volt, új helyre kerültem,
Nyüszítve kerestem mamámat s testvérem.

Új gazdákra leltem, egy nagy kertben otthonra,
Kis házamon felirat: Vigyázat, Harap-Lak!
Kormi lett a nevem, fekete voltomért,
Csodáltak is gyakran szépséges bundámért.

Szemeimben rajongás a szeretett gazdikért,
Szívemben a hűség örökös lánggal ég.
Vigyáztam is rendre a kertet, meg a portát,
Senki ne zavarja gazdáim nyugalmát!

Imádtam játszani a gazdik gyermekével,
Az eldobott botot elkaptam röptében!
A vidéket bejárva gyakran kirándultunk,
Hazafelé a kocsiban fáradtan hortyogtunk.

S az idő múlt, persze, hogy nem ált meg,
Kisgazdám lassacskán fiatal felnőtt lett.
Őt vártam naphosszat a kertben üldögélve,
Ő meg csak hazajött, gyakran rám sem nézve.

Nem ölelt magához, nem hívott játszani,
Szomorúan teltek magános napjaim.
Már nem voltam fiatal, bundám is megkopott,
Államra a múlt idő ősz szálakat lopott.

Fájtak a lábaim, nehezen döcögtem,
Rosszul is hallottam, bár fülemet hegyeztem.
Aztán egy téli nap, hideg délelőtt,
Kocsiba tettek, mint sok évvel ezelőtt.

Az hittem utazunk, bejárjuk a vidéket,
Visszahozva megannyi, sok-sok szép emléket.
A hosszú út végén hirtelen megálltunk,
A gazdi és én a kocsiból kiszálltunk.

Azt hittem, sétálunk, mert oly’ sokat vezetett,
Az utunk egy erdőn át, ösvényen vezetett.
Megálltunk egy fánál, melyhez a gazdi,
A nyakörvemhez erősített pórázzal kötött ki.

A visszafelé úton indult el nélkülem,
S én a pórázt rángatva, vonyítva küzdöttem.
Távoldó alakját a havas út elnyelte,
S én a földre rogytam fáradtan, ernyedten.

Sötét lett és hideg, rettentően fáztam,
S mindennél jobban a gazdit kívántam.
Csak vártam és vártam, egy reménykedve,
Megkopott bundámat a hóesés belepte.

Már nem tudtam felállni, fejem megemelni,
Gyenge látásommal az utat kémlelni.
Már nem éreztem semmit, még a hideget sem,
Egy más világban jártam, békésen, csendesen.

Egy hídon mentem át, hol az égnek tengerén,
A szivárvány színei játszanak könnyedén.
Réten szaladgáltam ön feledt boldogan,
Mint annak előtte, kiskutyus koromban.
Megkopott bundámon Napfény csillogott,
Barna szemeimben hűség ragyogott…
9 . osztály
Tatabányai Árpád Gimnázium

Tóth Tamara: Észrevétlen halál

Tökéletesség, lehetetlen szó.
Amiből nincs a világon,
Arra mért van szó?

Szimmetria, rendezettség,
Csak egy pillanatnyi tökély.
Kétségek és feledettség,
Mint szikrázó nap után az éj.

Egyik percben világosan látom,
A másikban már homály fedi.
A tudatom alatt, mint egy álom,
Az ellenállás sátrát felszedi.

Nincs, ki tüntessen,
Nincs, ki megállítsa,
Nincs, ki büntessen,
Nincs, ki világítson.

Mint derengő napsugár
A hajnali táj borzongását,
Úgy ráz fel a hirtelen ár.

De nem tudom,
Nem érzem, mit tegyek.
Nem jutott…
Felém nem…Hit nekem…

Szánalmas kis érzés,
Mégis mindenki vágya.
Kis vágás, nagy vérzés,
Az ember tragédiája.

Alattomosan beszivárog,
Vagy csak hirtelen berobban.
Csillagos ég, csak te látod,
Majd a semmibe elillan.

S mintha tátongó szakadék
A hegyvidéket követné…
Már nincs több haladék.

Kinyílik a szemed,
És zuhansz lefelé.
Elveszítetted az eszed,
És próbálsz kúszni felé.

De jó hír: már leértél,
S melletted ott hever
Hova dobtad, s nem féltél,
Hogy egyszer nem felel.

Majd az ismerős hangok,
Az ismerős illatok, Ismerős hangok
És ismerős hajnalok…

És mész tovább,
Hogy eltűnj a ködben,
S csak így állsz odább.
9. osztály
Tata, Eötvös József Gimnázium és Kollégium

Börzsei Dávid: Egy szatyor e-mailje

Feladó: ifjabbszatyorlajos@nejlon.com
Tárgy: Hollandia
Címzett(ek):
szatyorlajos@nejlon.com – Apa
szatyorlajosné@nejlon.com – Anya
venszatyor@nejlon.com – Nagyi

„Kedves szüleim! A kirándulás eddig nagyon jó! Itt, Hollandiában éppen most is esik az a hó. A vonaton nem volt fűtés, úgyhogy idefelé nagyon fáztunk.
Bár még csak két napja vagyunk itt, sok mindent láttunk.

Vannak itt érdekes alakok. Na, nem úgy értem, emberek! Vannak itt geoidok, gúlák, hasábok, téglalapok és hengerek. De viccet félretéve: csak az utazással telt el fél napom.
Van itt tulipán, szélmalom, még több tulipán, és még több szélmalom.

Az osztálytársaim elviselhetetlenek. Krumplipürék agyilag… Ja, amúgy jól vagyok! Nem ütött el taxi, mondjátok meg nagyinak!
Holnap megyünk fapapucs-múzeumba,mondta a tanár a többieknek.Ma meg azzal szórakoztunk, hogy magyarul szóltunk be a külföldieknek.

Na, de most meséljetek ti! Mi volt tegnap a Barátok Köztben? Szerintetek a zsebpénzem büfére, vagy szuvenírre költségem? Mit mondott a nagyi?
Nem volt neki a lottón ötöse? Kiderült a Szulejmánban ki a szultán trónörököse?

Jajj, amúgy a Rizvajer szülei biztos szólnak nektek, Hogy a Rizvajer szendvicsét a vonaton én ettem meg. De amúgy a Földváry ikrek voltak,
csak folyton rám kenik! Mindegy. Szóval majd átmennek, Rizvajer úgyis megírja nekik…

A tanár szerint viszont én vagyok a legrendesebb, Legszófogadóbb, legsegítőkészebb, és a legcsendesebb.

Na végül is, csak ennyit szerettem volna mondani! Üdvözöllek Titeket Hollandiából, Apa, Anya, és Nagyi!”

Feladó: szatyorlajos@nejlon.com
Tárgy: Nincs tárgy
Címzett(ek): ifjabbszatyorlajos@nejlon.com

„Kedves fiam, Lali! Örülök, hogy jól érzed magad! A helyedben a büfébe költeném; a szuvenír csak kacat.

A Szulejmánban nem derült ki, hogy ki a trónörökös, És sajnos a nagyinak sem jött össze a lottó ötös.

Ne szóljatok be külföldieknek, mert több magyar él kint, mint hiszed! Rizvajeréknek elmondtuk, hogy nem te etted meg a szendvicset.
A BK-ban nem volt semmi, de Zsófi még mindig egy barom.
Csak így tovább, viselkedj Szatyorként, mert füled a kezedbe adom!”
9. osztály
Tatabányai Árpád Gimnázium

2013/2014.

Svorcz Anett: Vicces vers

Szeretem az állatokat,
a kézen álló zsiráfokat.
A bukfencező rókákat,
és a tapsoló fókákat.

Szeretem a récét,
mert megüti a mércét.
Szeretem a sirályt,
köszönhetne már egy sziát.

Szeretem a katicát,
és a színes matricát.
Szeretem a cincért,
és a csokit szintén.
4. osztály
Tatabánya, Dózsakerti Váci Mihály Ált. Iskola

Váradi László: Sólyom vagyok

Sólyom vagyok
Repülni tudok
Nem vagyok én szőrös,
Csupán csak csőrös.

Fákon lakom
Tollas vagyok
Égre szállok,
Egérre vadászok.

Ha nem találok egeret,
Megeszem a kenyeret.
Na, sziasztok, gyerekek,
Dalomnak Immár vége lett.
3. osztály
Tatabánya, KÁI Kőrösi Csoma Sándor Ált. Iskolai

Luterán Fanni: Cirmos Vilmos

Cirmos Vilmos kajla
Az egeret falja
Ráragad a vajra.

Szája szélén morzsa darab,
de az orra vizes marad
Ám ez nem zavarja.
3. osztály
Szárliget, Tima Endre Ált. Iskola

Molnár Noémi: Jópofa-Lópofa

Kancakrém jut mindenhova.
Uborkát is rak szemére,
Legyen szép a hétvégére.

Szereti a parfümöket,
Nézegetni új tükröket.
Kanca-kence, uborka,
Nincsen vele semmi gondja.

Sörényét göndöríti,
Fürtjeit pöndöríti.
Hazavágtat házába,
Lefekszik az ágyába.
4. osztály
Tatabánya, Dózsakerti Váci Mihály Ált. Iskola

Simon Dóra: Láttam

Láttam hegyet,
Láttam tengert,
Láttam felhőt,
Kerek erdőt.
Láttam embereket,
Jó gyermekeket,
Láttam virágot,
Kerek világot.
De a legszebb az volt,
Ahogy ragyogóan sütött a hold.
5. osztály
Bokod, Öveges József Általános Iskola

Müller Bence: Nézz rám

Nézz rám, én még csak gyerek vagyok,
Olyan, mint egy porcelán, törékeny vagyok.
Fáj, ha összetörnek, ne nézz rám,
Fáj, ha gyűlölnek, fáj, ha leszednak.

Nézz rám, én még csak gyerek vagyok,
ugyanolyan, mint a többi, törékeny vagyok.
Érzem, ha nem törődnek velem szívvel,
Érzem, ha gyűlölnek, érzem, ha utálnak.

Nézz rám, én még csak gyerek vagyok,
Nézd, mi történik velem ezen a világon!
Érezd meg, mit akarok én,
Érezd, ha gyűlölnek, érezd, ha szeretnek!
6. osztály
Bokod, Öveges József Általános Iskola

Halmi Éva: Az állatok köszöntése

Cirmi néni, jó reggelt!
Milyen a husi tejföllel?

Igen, az a kedvencem,
Egész nap azt lefetyelem.

Hörcsi bácsi, jó napot!
Szereted-e a magot?

Igen, az a kedvencem!
Ezért mindet megeszem.

Kutya testvér, szióka!
Ugattál ma a holdra?

Vonyítottam eleget,
És a hangom berekedt.

Gyurri bácsi, kívánok!
Lennél-e a barátom?

Hogyne, persze, szívesen!
Tollam borzolom színesen.
5. osztály
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

Buchta Irén Lívia: Egérdal

Egy kíváncsi egérke,
neve az, hogy Ödönke.
Becsomagolt a bőröndbe,
és elugrott Szegedre.

Ez a falánk Ödönke,
beszorult a bödönbe.
Befalt minden finomságot,
de nagyon megbánta a torkosságot!

Koplalt ezután napokig,
míg a pocakja elkopik.
Reszketve mászott ki az edényből,
megfogadta, tanul az esetből!
5. osztály
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

Pribéli Réka: A ló

Szeretik a gyerekek.
Találd ki, hogy mi lehet!
Tarka-barka, fürge pata,
Aranyos kis jószágocska.

Nem önálló, őt vezetik,
Boxában megetetik.
Hátára nyerget raknak,
A mezőre úgy vágtatnak.

Van hókája, béka szája,
Sörénye és farkincája.
Szeretik őt simogatni,
És kefével csutakolni.

Ne ugrálj, ha mellette állsz,
Megijed ő, nem tétováz.
Kell hozzá a kobak, pálca
Úgy vezeted a pályára.

Remélem már kitaláltad
Ez a jószág milyen állat.
Nem ludacska, nem is macska,
Ez bizony egy szép lovacska.
6. osztály
Környe, Kisfaludy Mihály Általános Iskola és AMI

Popovics Axel: Anya születésnapjára

Egy évvel megint idősebb lettél,
Eddig 48 hosszú évet éltél.
Vajon mi az, aminek örülhetsz?
Talán nekem? Remélem!
Ha nem, az sem érdekes…
Akkor is szeretlek nagyon, ANYA…
Tündérek közt lenne a helyed,
Ha kéne,
a sárkánnyal is megvívnék érted!
Szeretlek téged, anya, örökre,
Bent laksz a szívemben
Acéllal bevésve!
3. osztály
Tatabánya, Kodály Zoltán Ált. Iskola és AMI

Hérics Milán: A cseresznyefa

Van nekünk egy öreg fánk,
remélem még nem dől ránk.
Télen, nyáron felmászok,
cseresznyét nem találok.

Májusban érdemes lesni,
akkor kell cseresznyét szedni.
Kivesszük a hosszú létrát,
megtámadjuk a fa csúcsát.

Ha megérett, szép piros,
ízletes és roppanós.
Sokat eszek belőle,
a kedvem is jó lett tőle!

Milyen édes, milyen jó,
benne van egy kis lakó!
A kis kukac kitekint,
ne edd meg, ha rád kacsint!
3. osztály
Tatabánya, KÁI Bolyai János Ált. Iskola

Ozsváth Lóránd Zsolt: Szomszédok

Öt kis béka kuruttyol,
kettő vízben lubickol.
Egy a kertben vadászik,
öccse királyfist játszik.

Cipekedik a kis hangya,
hátán van két kenyérmorzsa.
Elromlott a biciklije,
gyalog kell hát elvinnie.

Lyukat keres a kisegér,
ahová ágya befér.
Most faragta az asztalos,
mert a régi már nyikorgott.

Vakond család elköltözik,
telkén hegycsúcs magasodik.
Örülnek a csigabigák,
rendezhetnek hegyi túrát.
3. osztály
Tatabánya, KÁI Bolyai János Ált. Iskola

Bujtor Dominik: Az ősz

Kezdődik az iskola:
Irodalom, földrajz, matematika.
Barnul a levél lassan, lassan.
Itt van az ősz, már hideg van!

Néz a bükk jobbra balra.
Az a fenyő miért nem barna?
Megjött az ősz, eljött újra.
Sárgul az ízes birsalma.

Birsalmasajt, lekvár, tea,
Készíti a jó nagymama.
Jó a dolga a mókusnak,
Gyűjthet diót, mogyorókat.

Deres a táj, hull az eső,
Szivárványszínű lett az erdő.
Gyülekezik a sok felhő,
Mordul az ég, fúj a szellő.

Aztán megint tél, tavasz, nyár,
Az időóra körbejár.
6. osztály
Dorogi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű
és Sportiskolai Általános Iskola

Sarkadi Viktória: Márton-nap

Márton, Márton, itt a bál!
Régen vártunk már mi rád!
Libát veszünk, kacsát eszünk,
Márton-napon vígan leszünk!

Libás, lámpás vonulás,
Izgalmas a felvonulás.
Sok szép gyermek vár rád,
Lángjukkal bevilágítják Tatabányát!
6. osztály
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

Bíró Ágota: A félelem

Nyitva az ablak, sötét van már,
vigyázz, mert nálunk szellem tanyáz.
Ott van a szekrényben, ott csücsül,
figyel mindent maga körül.

Reccsen a padló, nyikorog a zár,
valami bebújt a szekrény alá.
Lehet, hogy egér, vagy ijesztő patkány?
A sötétben nem látszott, csak egy árny.

Megcsillant a szemecskéje,
vakolatfehér lettem tőle.
Eleget láttam. Elfutottam.
A félhomályban elbotlottam.

Felkeltem és elillantam,
az ajtót hangosan becsaptam.
Ne is lássam azt a szörnyet,
mi szekrény alól engem nézett.

Eleget láttam! – gondoltam,
maradok a konyhában.
Itt legalább nincsen szörny,
ki a szekrény alól előjön.

Néhány palacsintát ettem,
melytől újra bátor lettem.
Mit árthat nekem egy kis szörny,
Ha kezemben egy vastag könyv.

Szakácskönyvvel hadonászva,
berohantam a szobába.
A villanyt hamar felkapcsoltam,
a szekrény alá pillantottam.

S nini, én kis gyáva lélek,
mindent, mindent szörnynek nézek.
Mert a a szekrény alatt nem is patkány,
hanem két üveggolyó bámult rám.
5. osztály
Almásfüzitői, Fekete István Általános Iskola

Viski Alexandra: Morajló tenger

Morajló tenger,
Melyben hajók süllyednek el,
S az ember kiutat nem lel.

Morajló tenger,
Hol nem találod a kiutat:
Csak a víz, csak a tenger.

Morajló tenger,
Melyben most vihar támad:
Süllyednek a hajók, a víz támad.

Morajló tenger,
Fenekén hajók állnak,
Pusztít a tenger, jönnek az árak.

Morajló tenger,
Mely most mindent összezúz..
Habjai közül élve ki nem jutsz.

Morajló tenger,
Bekebelezi a világot,
S végül elnyel minden világot.
8. osztály
Tatabánya, Felsőgallai Széchenyi István Ált. Iskola

Baranyai Laura: Magányos tengerész

Végtelen tengeren siklik bárkám,
Ott ülök benne, egyedül, árván,
Szüntelen hasítom víznek a felszínét,
Keresve szívemnek a megnyugvás helyét.

Szemem a távolban egy szigetet keres,
Olyat, hol a lélek erős és nemes!
Tenyérnyi földet csak, virágos rétet,
Nyugalmat adó szivárvány-képet.

Távcsőbe nézek, kémlelem a távolt,
Víznek a szépét, mit természet varázsolt,
Sodor a szél, s hajómat mozgatja,
Homályos utamnak felhőit oszlatja.

Ringatja testem, s vele az álmom,
arra a partra, hol ki kell majd szállnom
Oda, hol utamnak egyszer majd vége,
S magányos szívembe költözik a béke!
8. osztály
Tatabánya, KÁI Kőrösi Csoma Sándor Ált. Iskola

Börzsei Dávid: Alpakka

“Ez az emlős állat szerintem nagyon édes”
Mondja, ki cukrozva eszi, mert éhes.
Bár az alpakát nem enni szokták, hanem lenyírni,
De sajnos sok az ilyen elmebeteg nokedli!

Szőréből készülhet sapka, sál, vagy pulcsi.
És nem mondja neked azt, hogy “Dicsák, Buksi!”
Mivel hogy páros ujjú patás-e, arról semmit nem tudok,
Így inkább eldöntöttem, hülyeséget nem mondok!

Ha valakit érdekel, hogy néz ki eme állat,
Egy képet róla a vers alatt majd láthat!
Vagy akár jobbra tőle, függően attól,
Egyenesen nézi a papírt, vagy balról.

Bár nem hiszem, hogy lesz ilyen elvetemült lélek,
De ha mégis, akkor tőle elnézést kérek!
Á! Könyököm az asztallapba beütöttem,
Az előbb ekkorát csak azért üvöltöttem!

Szóval az alpaka: Tényleg nagyon aranyos!
Sőt, megkockáztatom, jobban, mint egy tarajos!
A sülre gondolok, csak a rím pont így jött ki,
De mivel erre nem tudok, ezt ki fogom hagyni.

Lehet, hogy egy ilyet majd örökbe fogadok.
De kakaós tekercset neki nem adok!
Nem vagyok irigy, csak nem bírná a bele!
És amúgy is a tekercsnek nálam van a helye!

Lámaszerű teste van, és birkaszerű szőre,
Biztos, hogy ne fázzon, mikor lefekszik a kőre.
Zsiráf-nyaka, és a szája akár egy libályé.
(Elnézést az előbbi nyelvtani hibáért!)

Bár teveszerű állat, nincsen neki púpja,
De aranyosan kócos a fejecskéje búbja!
Nem tudom, hogy leli-e örömét egy sajtban…
Várjatok, most szóltak a kollégák, hogy baj van!

Hagyjál már, Sanyi! Épp verset írok!
Ezt a két percet valahogy kibírod!
Mi? Hogy egy ötvözetről kellett volna beszélnem?!
Ó, a cím két “k”-val van… Hát igen, ezt benéztem!

Szebenyi Renáta: Az öt legszebb magyar szó

Magyar nyelvünk olyan gazdag,
választani nem lehet,
de talán egy legszebb szavunk
ez a szó, hogy szeretet.
Milyen csodás, mikor hallod
s könny fut szét a szemedben,
Úgy érzed, hogy boldogabb már
nem lehetsz ez életben.
Olyan jó, hogy nekünk is van
ilyen szavunk, hogy haza!
S ez a kicsi magyar hon itt
mindenkinek otthona.
Jó mondani –erdő helyett-;
„rengetegben sétálunk,
Mindenféle vadállatot,
őzikét is láthatunk.”
Rejtelmesen hangzik, hogyha
azt mondjuk, hogy rengeteg.
Ettől a szép nyolc betűtől
még a föld is megremeg.
Zöld a fű, de kék az égbolt;
fenséges a hangzása,
S nincs a Földön több olyan nyelv,
melyben van vetélytársa.
Erős, komoly, boldog szó, de
könnyű, mint a lehelet:
Magyar ajkon leges-legszebb
ez, hogy hazaszeretet.
9. osztály
Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola, Óvoda és Általános Iskola

Szamosvári Gergő: Enumeráció

Dalos Eszti a patakban Edward király leplét mossa,
Vérmes pelét, mocskos pelét a héja elkapdossa.
Odagyűl az cigánygyermek -“Édes Anna, százast kelmed!”
Hess-te, hess-te, holló, árnyaiddal hagyj békén engemet.

-“Odüsszeusz, aludj végre.”-“Nem kell nekem nimfa-vér!
Válasszon most szép Calais, ágynak öle melegen hí.”
Testamentumot karcol Villon, paráznák himnusza,
Töri a vadkan az irtást, Imre herceg már csak tudja…

Híd-avatás, bolondok ugrálnak zöld színű Dunába,
Tovább szennyezik, mibe hal mutatóba se maradt mára.
Rendőrbúvároknak könnyű munkát így adnak manapság,
Felhők közt repül Münchausen báró, igaz mulatság.

Alatta Háry János zengi kalandjait bőszen,
Sajnálkozik Bovary úr, hogy egyedül maradt őszen.
Iluska és János vitéz subán szalonnát legelész,
És a réten szöcskék nagy hada Napon szerte heverész.

Irigy rájuk Toldi Miklós, hogy párja néki nincsen,
Bencéjével sírgödröt ás házuk mögött hobbi szinten.
Miklós! Miklós! Hiába búsulsz igen nagyon.
Meseország ez, s a határa közel vagyon.

Meseország határát Csongor nyughatatlan keresi,
Rendíthetetlen hiszi, hogy ott majd Tündéjét megleli.
Parasztfiú, távkapcsolatról még sosem hallott szegény,
Minden nő rútabb, ha nézi közelről, bosszantó e tény.

Feketelyuk Casanova, ki magához vonz minden nőt,
Úgy tartja, mint szegény a bolhákat, a szeretőt.
De hódításai Atyaisten ellen való vétkek,
Mert énekel, sugdos, és hölgynek annyit még nem ígértek.

Hajh, de a zsák ígéretek miatt gyúlt harag kebledben,
Elsújtád villámid dörgő fellegedben, és zuhog már.
Elállására Aeneas és Didó mindhiába vár.
Jobb alkalom nem lévén, szép titkot barlang magába zár.

De a műsornak mára már vége, a függöny legördül.
Tartuffe bilincsben, Romeo koporsóban kipenderül.
A porondmester int:”Ha tetszett e rövid seregszemle,
Kérlek, művem különdíjjal honorálva fejezd be.”
12. osztály
Esztergom, Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium

Bóka László : Nézz fel az égre!

Hidd el nem vagy egyedül!
Nem csak neked nehéz,
Mindig lesz, aki lenéz,
Csak a hátad mögött merész,
Mikor ki kell, hogy álljon,
Azonnal elvész!
Nem látták az utad, és hogy mennyire is nehéz!

Napról-napra élni, a napokat számlálni,
Mikor jön új csapás,
Mit kell ismét kiállni,
A könnyek ellen küszködni,
Szebb napokat remélni,
Amikor senki se lát, a könnyek között megtörni.

Hiába vagy merész,
Ha a szereteted elvész!
Őrizd meg szívedben,
Addig míg el nem mész!
Éld az életed úgy, ahogyan szeretnéd!
Ahogyan a legjobb!
Ahogyan élveznéd!

Építsd a nagy várat, amíg tart ez a viadal!
Találd meg azt, ki ott lesz veled, s vigasztal!
Ő melletted lesz!
Ő lesz, aki marasztal!
Ő nyújtja a támaszt, és hangja lesz a vigaszdal!

Éltem meg szebb napokat,
De nem adtam fel harcokat!
Ne feledd honnan jöttél,
Ne feledd az arcokat!
Édesanyám köszönöm az összes szép szavadat!
Mikor Apám eldobott, Te nyújtottad a karodat!
Te nem engedted kezemet,
Neked köszönhetem az életet!
Apám régen rájött, hogy mennyi mindent elvesztett!
Apa, nem Te voltál, aki igazán szeretett!
Te csak az én szívemből,
Kivágtál egy szeletet,
De úgy is én leszek az, aki utoljára nevetett!
Miattad, Faterom, sokszor szégyellem a nevemet!
Sárból épült váramat rombolttá nem teheted!
Szeretetem nem kérheted, én nem vagyok a gyermeked,
De minden okkal történik, és soha nem hiába!
A bánatodat soha ne fojtsd bele a piába, ez hiába!
Nem vezet megoldásra!
Te vagy a kis utas és az élet a nagy bárka!

Sok szerettem van már,
Annyi mindenen mentek keresztül.
Őket mégis elvették,
Sírjaikon kereszt ül,
Hogy miért mentetek el?!
Máig nem értem!
Emléketek bennem él,
Én soha nem felejtem
Az élet tudom nehéz,
De a kitartás vezessen, ha egy percet élhetsz – élj abban az egy percben!
Testvér, Te is tanulj!
Legyen előtted a jövőkép,
Legyél olyan ember, aki építi a jövőjét

Ne érezz kételyeket az egész életedben,
Ne a múltad uraljon a szíved vezessen,
A kitartás a hatalom,
A többi meg csak koholmány,
Ne cselekedj olyat, amit holnapra már megbánnál!
A múltat tudod nem lehetne szebbé tenni!
De itt van a Jövőd, benne lesz mit cselekedni!
Ne legyél a kérdő, Te legyél, aki válaszol!
Lesz neked pár barátod, ki mindig ott lesz, s támaszol!
10. osztály
Tatabánya, Mikes Kelemen Szakközépiskola

Solt Alex: Az első mosoly

„Mindig tudtam, hogy ki vagyok, és hogy hova visz az utam,
ez az egész csak egy verseny, tőlem indulhat a futam!
Rájössz majd, ember: az élet a legszigorúbb tanár,
olyan gyorsan futnak el az évek, mint egy megiramodott agár.
Először nincsen gondod, mindenen csak nevetsz,
aztán később élsz, teszel, szeretsz, feledsz.
Egyre jobban belesüllyedsz, rabja vagy az éjszakának,
keresd, mi felpörget! …helyét a vér szagának.
Számolod a napokat, csak várunk a csodára,
már attól sem vagy boldog, ha bulizol két pofára.
Még mindig csak nevetsz, de a mosoly mögött más van,
ezt látod önmagadban, és ezt látod mindenki másban.
Ilyen száz van! csak van, aki elviseli,
meg van, aki nem cipeli, csak kívülről figyeli.
A magas lóról már gyere le a földszintre:
minden kamu! Az első mosoly volt csak őszinte!”
10. osztály
Tatabánya, Mikes Kelemen Szakközépiskola

2012/2013.

Ódor Boglárka: Véletlen

Lehet, hogy az én életemben
nincs véletlen.
Mert ha lenne, minden az lenne.
És mert nem minden az,
lehet, semmi sem az?

Ki tudja, mi az, s mi nem
lehet, senki sem.
De még az is lehet, hogy
tudja valaki, hogy
van véletlen?
Tatabánya, Bolyai János Általános Iskola
2. osztályos tanuló

Popovics Axel Dominik: A görény

Ha a görény éhes,
Vinnyog! Nekem édes.
Tényleg, mit eszik?
Hát zöldségeket!
Hhú, szeretem a görényt,
Lakhelye az avar,
Ha bebújva neszez,
Engem nem zavar.
Tatabánya, Herman Ottó Általános Iskola
2. osztályos tanuló

Mercz Kristóf: A négy évszak

Erdő, erdő, őszi erdő,
itt van az ősz, kesergő.
Ne keseregj szép erdő,
Jön még tavasz, éltető!

Erdő, erdő, téli erdő,
Havas ágú fehér fenyő.
Erdő szélén meredek lejtő,
Szánkózó gyerekek hangjától zengő.

Erdő, erdő, tavaszi erdő,
Nyílnak a virágok, ébresztő!
Közeleg a suli vége
Sok-sok gyerek örömére.

Erdő, erdő, nyári erdő,
Mézet készítő méhektől zengő.
Végre itt a nyári szünet
Ettől boldog minden gyerek.
Szárliget, Tima Endre Általános Iskola
2. osztályos tanuló

Nagy Gábor: Tél

Nemsokára jön a rideg, hideg tél,
Megfáznak az apró, gyenge kis cinegék.
Ne féljetek gyenge, éhes madarak,
Csinálok én nektek jó meleg házakat!

Teszek bele magvakat jó sokat,
Higgyétek el, ettől lesztek boldogak!
Ezután már nem lesz üres begyetek,
Mert itt vagyok én, s adok nektek eledelt!
Tatabánya, Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola
2. osztályos tanuló

Bene Borbála: Kukacka

A kukacka föld alatt él?
Vagy talán a föld alatt fél?

Ha nem fél, mit csinál?
Talán kukoricát zabál?

Eszik, iszik, jót mulat.
Talán még jobban mulat,
mint tanulhat.
Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola
3. osztályos tanuló

Bíró Ágota: Nap

Égi fényben táncoló,
sok növénynek fényt adó,
fázó lénynek meleget,
egész földnek életet.

A nap igazi csínytevő,
mert ha jő a hideg eső,
elbújik ő egyedül,
elbújik, elmenekül.

De ha elvonul az égi
pamacs, égi mennykő
zápora, visszajön ő,
leselkedik, van-e még eső nyoma.

A virágok mind örülnek,
égi víztől ők frissülnek,
színes szirmaik virulnak,
s boldogan illatoznak.

Az eső elvonult duzzogva,
s a Nap lett az ég ura újra,
a szép szivárvány a felhő lánya,
átvonul a láthatárra.
Almásfüzitő, Fekete István Általános Iskola
4. osztályos tanuló

Kovács Mária Alexandra: Süti

Süti, süti finom süti,
Mákos, diós, mogyorós,
Ha meglátod máris eszed,
Olyan finom ropogós.
Tatabánya, Váci Mihály Általános Iskola
4. osztályos tanuló

Harsányi Fanni – Németh Dóra: Datolya-nóta

Alszik a pálma,
Alszik a lombja,
Alszik az ágon a kis datolyácska.

Majd holnap lesz csam- csam,
Ha bekapnak, nyam- nyam.

Vagy aszalva várom,
Ki lesz a párom,
A csomagolásban.

Finom vagyok így is,
Finom vagyok úgy is,
Mindenképpen egyenek,
Azok, akik szeretnek!
Tatabánya, Szent Margit Általános Iskola
3. osztályos tanuló

Kopócs Regina: Élet

Kismadár szállt az ablakomra,
Törékeny, csicsergő kis pacsirta.

Vidáman dalolt az életről,
És annak szent örömeiről.

Csodálkozva néztem, s nagy bánatomra,
Huss, őt valami elriasztotta.

Vártam, vártam, de nem láttam már soha,
Ilyen a gyermekkor is,
elszáll, és nem jön többé vissza.
Komárom, Szent Imre Római Katolikus Ált. Isk.
5. osztályos tanuló

Német Cintia: Ősz

Szürke ég, őszies,
Ősz, ősz, ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
A meleg fénysugarat.

Süss ki még, nyári nap,
Simogasd arcomat!
Melengesd szívemet,
Míg az ősz eltemet!

Viríts még, vadvirág,
Még enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
Nem sokáig lesz enyém.
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola
5. osztályos tanuló

Hanson Laura: Carpe Diem (részletek)

Éjszaka történt, pontosan tízkor,
Alvásra készültem, mint minden jó hatodikos.
Szemeim fáradtan csukódtak le,
Szobám ajtaja nyöszörögve zárult be.

Nem volt többet világ, csak sötétség,
És én, holt fáradtan ott úsztam a közepén.
Gondolataimba, kívánságaimba mélyülve,
Matekdogám, megírtam-e ötösre?

És csak most eszméltem,
Már nem is vesz körül sötétség,
Hanem egy gyönyörű, tágas, virágos rét.
Mily’ gyönyörű egy álomkép!

Fehér út nyílt előttem,
Nem gondolkoztam, máris követtem.
Fél úton járhattam egy csobogó forrás felé,
Elhittem, hogy létezik ez az egész! […]

Bódultan eszméltem, ez már nem olyan, mint egy álom,
Minden mi eddig gyönyörű volt, az lesz a halálom.
A kis patak, vérfolyóvá vált,
A sok virág, pedig izzó hamuvá.

Lábam, kezem érintette a tűzforró talajt,
És már éreztem, tudtam, hogy innen távoznom kell, de hamar!
E szavakat mondtam hátha sikerül:
Hiszek! Hiszek! Hátha az ég kiderül […]

Nem jön már semmi,
Már itt maradok, sötét, éhes varjak várják a húsom!
Már csak egyet gondolok,
Anyu, Apu, én most meghalok! […]

A hang már nem szól, én sem moccanok,
Az ajtóból Anya hangját hallom.
Új reggel virrad, s én már kelek,
Táskámba bepakol, remegő kezem. […]
Tatabánya, Sárberki Általános Iskola, 6. osztályos tanuló

Kiss Zoltán: Ősz után tél

Kinézek az ablakon csupa szépet látva,
Itt van az ősz, itt van újra a színek kavalkádja.
Piros, sárga, barna, bordó, érett alma, körte dió.
Hullanak a levelek a hótakarót várva.

Kinézek az ablakon jégvirágot látva,
A házunk előtt minden fának hófehér az ága.
Fagy, hóember, jégcsap, szánkó, mint a gyémánt, csillog a hó.
Kacagnak a gyerekek, vígan korcsolyázva.

Jönnek már az ünnepek, minden gyerek várja,
S mindenkinek felragyog a karácsonyfája.
Fagy, hóember, jégcsap, szánkó, mint a gyémánt, csillog a hó.
Messze még a hóvirág, hogy a telet búcsúztassa.
Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola
6. osztályos tanuló

Fodor Fanni: Lovak a parton

Látjátok ott a lovakat a parton?
Patáik dübörögnek a kemény homokstrandon.
Ügetnek, vágtatnak, lobog hosszú farkuk,
Vágtáznak, s a napfény szikrázik rajtuk.
Tatabánya, Dózsa György Általános Iskola
5. osztályos tanuló

Benkovics Nikolett Natasa: Verset kéne írni

Írni akarok egy verset,
De nem olyan nyerset.
Dallamosat, rímelőt,
Rakok bele névelőt!

Miről szóljon? Nem tudom.
A ritmusát mormolom.
Ha múzsa nem jön, nem hagyom,
Majd apámat nyaggatom!

Írjál pár sort: nyolc-tízet,
Mert különben hisztizek!
De erős vagyok, nem sírtam,
Ezt a verset én írtam!
Tatabánya, Sárberki Általános Iskola
6. osztály

Börzsei Dávid: Hangyakolónia

Hangyavárban sok kis munkás szorgoskodik serényen.
Hangyapékmester kenyeret süt a hangyapékségben,
Hangyanéni jókedvűen a virágokat locsolgatja,
Hangyabácsi éppen a házibolhát sétáltatja,

Hangyaépítész tetőt rak fel a kis hangyaházra,
Hangyagazda a hangyarépának a földet kapálja,
Hangyafavágó épp most vágja a nagy fűrengeteget,
Hangyabányász rózsatövissel vájja a hangyakövet,

Hangyacukrász hangyasütit süt a hangyagyerekeknek,
Hangyakovács hangyapatkót készít az egereknek,
Hangyakönyvtáros sorba teszi a hangyakönyveket,
Hangyapincér felszolgálja a finom harmatcseppeket,

Hangyakereskedő kínálgatja a levél-hangyaruhát,
Hangyakofa pedig a sok friss hangyakáposztát,
Hangyaszabó kiszabja a pöttöm hangyainget,
Hangyász pedig most eszi meg mindegyiküket.
Tatabánya, Sárberki Általános Iskola
7. osztályos tanuló

Bolla Bence: A gesztenyeszedés

Gesztenyét szedtem a fa alatt,
gyorsan telt a szatyrom aznap.
Tudtam én előre,
mit csinálok majd belőle.

Gesztenyéből lesz a feje,
pálcikából a keze.
Gesztenye lesz a kalapja,
hogy ne fázzon a buksija.

Kutyát, macskát, sündisznócskát,
alkottam még meleg sipkát.
Készültem a hideg szélre,
remélem, tudok ilyet csinálni még jövőre!

Nincs már semmi mondanivalóm,
Elfáradt az írástól a karom.
Készen lettek a gesztenyeemberek,
remélem, tetszett a vers Nektek!
Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola
8. osztályos tanuló

Szám Gréta: Szösszenetek

Emlékszel, amikor csak képzelődtél és álmodoztál?
Nevettél és mosolyogtál, rózsaszín vágyakban játszadoztál?
Amikor az anyukádhoz futottál lefelé a dombról?
És amikor harmadszorra sem értettél a szóból?
A felhőket az állatokhoz hasonlítottad, de felnőttél!
Szétdurrantak álmaid, mint egy színes buborék.
Ezek az évek elmúltak, elszálltak,
S már a barátaiddal utazol egy másik világba.
Nevess sokat, csinálj százezer képet, élj úgy, mintha ez a nap lenne az utolsó,
Mert rettegned kell a szürke és szomorú elmúlástól.
S bekövetkezik, hogy egyszer mindennek vége, hiszen ez a dolog titka:
Azért szép ez a pillanat, mert sosem kaphatjuk vissza.
Tatabánya, Széchenyi István Általános Iskola
8. osztályos tanuló

Hódi Csenge: Rohanás

Van, mikor csak szünetet akarsz,
Azt, hogy a munkát kicsit félrerakhasd.
Viszont ezt csak ritkán teheted meg,
Akkor is csak pár másodpercre.

A percek telnek, az órák múlnak,
És te még nem fejezted be a dolgodat.
Sietsz, kapkodsz tétlenül:
„Mi lesz, ha nem sikerül?”

Ide rohansz, oda rohansz,
Fogalmad sincs, mikor robbansz!
Csak tudnád, hogy hol a fejed,
Egy kicsit rendbe szedhesd.

Este úgy érzed, véged van,
Ágyadba kényelmesen lehuppansz,
S mikor azt hiszed, most kicsit pihensz,
Az óra megcsörren, te meg csak értetlenül figyelsz!
Tatabánya, Herman Ottó Általános Iskola
7. osztályos tanuló

Pirkó Boglárka: Istenhez

Félek.
Mert tudom, nem létezel.
Félek.
Mert ha te nem vagy,
Akkor a létemnek
Mi értelme?
Félek,
Mert tudom,
Nem jutok el Hozzád,
Ha életem véget ér.
Pillanatra megtorpanok.
Tudom, ha nem hagyom abba,
Ha mélyebbre úszom gondolataim
Szürke hullámai közt,
Nehéz lesz újra a biztonságos,
Tükörsima felszínre jutnom.
Összehúzódom ágyamon,
S kitekintek az ablakon.
Sötét.
Az a rideg,
Félelmetes,
Hideg
Sötét.
Csend honol.
Csillagok.
Távoli fények.
Vajon, én majd hová jutok,
Ha nem hozzád, Isten?
Felelj!
Nem létezel,
Mégis választ követelek.
Összeszorítom kezeim,
És mélyebbre,
Egyre mélyebbre
Kúszom gondolataim közt.
Választ viszont
Mégsem kapok.
Próbáltam már Hini,
Hogy létezel.
De a hit nem nekem való.
Elvesztem.
Hol vagyok?
Miért vagyok?
Félek.
Az ismeretlen, a bizonytalanság
Felemészt.
Félek.
Mert tudom, nem létezel.
Tatabánya, Herman Ottó Általános Iskola
7. osztályos tanuló

Szűcs Abigél: Dédim

Öreg nénike csoszog az utcán,
Nem siet, halkan megy végig a járdán.
Utána kiáltok és ő visszafordul,
Mosolygó arcán a könny kicsordul.
Ő az, tudom én, a drága dédim,
Szeretem hallgatni az ő meséit,
mond nekem mesét a régi világról,
és az ő különleges gyerekkoráról.
Ha én őt egyszer mosolyogni látom,
Annál szebb dolog nincs is a világon.
Tata, Eötvös József Gimnázium
9. osztályos tanuló

Solt Alex: Az utca gyermekei

Minket az utca nevelt fel, a beton volt az apánk,
háztömbök a testvérek, és az égbolt az anyánk.
Kopott cipőink talpán látszanak a kilométerek,
ismerünk minden követ és nincsenek kivételek!

Betemet a vasbeton, felénk nincs vadregényes táj,
csak az álom, ami felszabadít, ő engedi, hogy szállj.
De a valóság leláncol, közöttünk se ügyvéd, se bróker:
minden jobb sorban élőnek a mi nevünk csak tróger!
Tatabánya, Mikes Kelemen Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola
11. osztályos tanuló

2011/2012.

Kovács Edina: Katica

A katicám, bogárka!
Szívem tárva!
Szállj, szállj, katicabogárka,
Virágról, virágra!
Tatabánya, Szent Margit Ált. Isk.
2. osztály

Polocz László Norbert: Rigó mama

Rigó mama számolgatja
Megvan-e az öt fióka?
Mind megvannak,
Ásítoznak,
Lassan, lassan
Elcsitulnak.
Tatabánya, Szent Margit Ált. Isk.
2. osztály

Sáhó Liliána: Őszi táj

Lehullottak az őszi falevelek.
Az ágak letörtek,
Köd gomolyog a város felett.

Sok-sok színben pompázik a táj.
Levélkupac a földön,
Mely a szélben tovaszáll.
Tatabánya, Dózsa György Ált. Isk.
3. c osztály

Kasza Petra: Szállj, szállj!

Szállj, szállj kismadár,
Ki tudja,hogy merre jársz?
Hegyen, völgyön, pusztaságban,
Égen, földön szálldogálsz?

Szállj, szállj kismadár,
Már tudom, hogy merre jársz.
Hegyen, völgyön pusztaságban,
Égen, földön szálldogálsz!
Tatabánya, Dózsa György Ált. Isk.
3. T osztály

Murányi Dóra: Csak tudnám, miért?

Csak tudnám, miért kék az ég?
Csak tudnám, miért színes a festék?
Csak tudnám, miért ősz az ősz?
Csak tudnám, miért őrzi a szőlőt a csősz?

Csak tudnám, miért csíkos a tigris?
Csak tudnám, miért vicces a vicc?
Csak tudnám, miért illatos a virág,
Csak tudnám, miért ilyen tudatlan a világ?
Tatabánya Dózsa György Ált. Isk.
3. osztály

Juhász Boglárka – Németh Fanni:
Az őszi falevelek

Sárga, piros, tán barna?
Az őszi falevelek színe az.
A levelek mesés színét
ez adja.
Ők oly szép színben pompáznak.

Aranyló diólevél,
Vöröslő juharfa,
Csodaszép tölgy,
Száraz ágak, termések
Ez az őszi élet.

Szegény fák, fáznak már,
Fehéren pompázik a határ.
Naszály, Angyalffy Mátyás Ált. Isk.
4. osztály

Benkovics Nikolett Natasa: Csib-ész

Volt egyszer egy kiscsibe,
Elvitték a bölcsibe.
volt egy bátyja Misike,
Ő pedig ment isibe.
A mi csibénk Kelemen,
Ki egy kicsit eleven.
Azt hiszi már nagylegény,
Tojáshéj a fenekén.
Mi lesz mára az ebéd?
Jólesne egy nagy lepény!
Együtt mentek reggelente,
Együtt jöttek hazafele.
Otthon várta tyúkanyó,
Tudja ő hogy mi a jó.
Szerintetek mivel várta őket,
Ezeket a lókötőket?
Finom magvas rétessel,
Helyesen írd két s-sel!
Ezért járjál suliba,
Ne helyette buliba!
Tatabánya, Sárberki Ált. Isk.
5. osztály

Bán Henrietta: Napsugár

Süt a nap, süt a nap,
Sütit süt a pék,
A kisgyerek odajár,
Venni finom süteményt…

Napsugár, napsugár
Nyúl ugrik a fűben,
Édes kicsi csengőszó,
Csörren meg a fülben.

Süt a nap, napsugár,
Ágon ül a kismadár,
Fütyörészik és dalol,
Jókedve van mindenhol.
Tarjáni ÁMK Ált. Isk.
5. osztály

Dibusz Bendegúz: Az angolna és a haliskola

Egyszer a tenger mélyén, gondolt nagyot az angolna,
szívesen járna a haliskolába, angolra.
Mert ez a zátony legjobb iskolája,
főként azért, mert jó a biztonsága.
A pörölycápáknak a kardhalak segítenek be,
hogy az ördöghaltól megvédjék a kölyköket.
A tűzhal a fűtésről, a tőkehal a pénzügyekről gondoskodik,
a horgászhal pedig a rosszcsontokat fogja ki.
De a mi angolnánk olyan jól angolozott,
hogy a tanári karrieren, nagyon gyorsan befutott.
Naszály, Angyalffy Mátyás Általános Iskola és AMI
6. osztály

Rus Daniella: Tik-tak

Hét óra van, csörög a vekker,
Tik-tak, tik-tak, Daniella kelj fel!
Hétfő van, vár az iskola,
Tik-tak, tik-tak, kezdődik az óra.

Becsöngettek, jön a tanár,
Tik-tak, tik-tak, az óra lassan jár.
Szünet van végre, az órának vége,
Tik-tak, tik-tak, mikor lesz hétvége?

Eljött a péntek, utolsó óra,
Tik-tak, tik-tak, tíz perc van hátra,
Mindenki izgul, a csengőszót várja,
Tik-tak, tik-tak, szabad a pálya.
Tatabánya, Kodály Zoltán Ált. Isk.
6. osztály

Fazekas Eszter: A színes ősz

Nézem a sárguló leveleket,
S tudom, nagyon messze még a kikelet.
Az erdő zöldje, sárgája, vöröse, barnája
Az altató hűvös szelet várja.

A kis vörös mókusok is nyugovóra térnek
A sok összegyűjtött fényes gesztenyével.
A vetési varjak magasan repülnek,
S kárognak a közeledő télnek.

A gyermekek az iskolapadba visszaülnek,
S tanulják fortélyát a betűvetésnek.
Szemük néha a messzeségbe réved
A nyár emléke néha idetéved.

Otthon a csalás s a kandalló melege,
A tűzön ropog a sok barna gesztenye.
Nem sokára ragyog a karácsonyfa
Minden gyermek ajándéka.
Tatabánya, Kodály Zoltán Ált. Isk.
6. osztály

Szvoboda Hanna: Madárszimfónia

Sok-sok madár száll az égen,
Úgy lebegnek, mint a képen.
Sárga, barna: szárnya, tolla,
A sok madár szép és tarka.

Csipegetve földön járnak,
Akkor szépek, mikor szállnak.
Vadgalambok, s kecses ludak,
Nyújtogatják szép nyakukat.

Eljutnak északra, délre,
Magokat esznek majd ebédre.
Este nyugovóra térnek,
S másnap újra útra kelnek.
Dorog, DOKI – Eötvös József Ált. Isk.
6. b osztály

Bakos Áron: A strucc

Mi szalad a szavannán?
Egy óriási tyúk talán?
Strucc az nem óriás tyúk,
Hogyha bántod, beléd rúg.

Nem repül mert szárnya kicsi,
A futást jobban kedveli,
Tojást is rak, akkorát!
Hogy bele férne egy elefánt.

Füvet legel mint a tehén,
Kisebb csapatokban él,
A Föld legnagyobb madara,
Élőhelye:Afrika.
Tatabánya, Óvárosi Ált. Isk.
7. osztály

Bognár Zoltán: A lakótelep átka

Itt van sok dolog, amiről mesélek,
Nem pozitív, de remélem megérted!
Vannak olyan emberek, akik henyélnek,
A bűnözők pedig a sarkon keringnek.

Este az utca nem fedezék,
Veszélyes környék, de van menedék.
Szoksz vagy szöksz, farkastörvény,
Szavak helyett beszél egy töltény.

Ez a gyerek, aki mesél, sokszor dönt:
Rossz vagy jó, irány az első kör.
Nehéz a jó, mert elátkozott,
Ez a telep, ami párszor feláldozott.

Az olyan emberek, akik csoportosan járnak,
Félnek és valójában megváltásra várnak.
De tudják belülről, hogy kevés az esély,
Ezért lop, csal, így felé irányul a veszély.

Ne hagyd, hogy a telep neveljen!
Engedd, hogy e vers a helyedre tereljen!
Hidd el, nem mondanám, ha nem lenne igaz,
Nem mi tettük ilyenné a környéket, de ez nem vigasz.

Elátkozott lakótelep, ami engem kerget,
Mert omlanak a házak, és romba dőlnek a tervek.
Egyszer talán változnak majd az emberek,
Egyszer talán változik a lakótelep.
Tatabánya, Móra Ferenc Ált. Isk.
8. e) osztály

Hegyi Levente: Pollencsata

Augusztusi kedvem hol fenn, hol lent,
Hívás nélkül megérkezett a parlagfű pollen.
Felhőtlen életet ekkor csak az él,
Kitől messzire repíti őt a szél.

Izgatja az orromat, a szememet,
Igénybe veszi minden türelmemet,
Az ízeket, szagokat nem érzem,
Szörnyű a látvány, ha tükörbe nézek.

Legjobb, ha mindenki elől elbújok,
Hisz éjjel-nappal csak orrot fújok,
Hiába erőlködöm, nem tudok mit tenni,
Hisz az orromon sem bírok levegőt venni.

Az égő viszketés sem csillapul,
Nyugton is addig vagyok, míg a pollen lapul.
Majd hirtelen támadni kezd láthatatlanul,
Tőle egy kínai harcos is szájtátva tanul.

Röhög a pollen, szemembe mászik,
Zsebkendők tucatja könnyemtől ázik,
Gyenge vagyok, tagjaim nehezülnek,
Aljas kis pollenek mindenen megülnek.

Nem bírok velük, s csak bosszankodom,
Miért pont engem csípnek nyakon,
De nincs időm közéjük csapni,
Hisz megint jön egy óriási: … HAPCI!
Tatabánya, Kodály Zoltán Ált. Isk. és AMI
8. a) osztály

Horváth Alexandra: Feledés

Szerinted fájhat a feledés? Persze nem az erőszakkal felejtésre gondolok, hanem amikor a vizes lábnyom a betonon felszárad. Észrevétlen…
Tükröztetem magam a fénnyel, mely egyszer a nyáron,megadta magát nekem,
ecsettel kentem eperszínűre a szád, vonala benne van kezem remegésének ritmusával…
A világ törékenyebb fele bennem alszik…
Rozsdásodik szunnyadtak titkos vágyaim,
Körömszakadásig marjuk le a festéket,
Kell lennie egy mélyebb igazságnak…
Mélyebb boldogságnak…
Nem csak egy felszínt nyaldosó neon színű körömlakk.
Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola
10. osztály

2010/2011.

3. osztály

Kugler Maja: Őszi vers

Ma jön az ősz, vége a nyárnak,
A gyerekek újra iskolába járnak.

Az iskolát ugyan én nagyon kedvelem,
Bár a nyaralást sokkal jobban élvezem!

Ha elmúlik az ősz, akkor jön a tél,
A sok gyerek a hótól bezzeg sose fél.

Mikor a hóemberek tavasszal elolvadnak,
A bokrok és a fák mind kivirulnak.

A tavasz után már csak egy ugrás a nyár!
Ez az amit minden gyerek igazán várva vár!

Én is csak azt várom : a balatoni nyarat!
De addig még tanulok, hogy ötösöket kapjak!
Kisfaludy Mihály Ált. Isk. és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Környe

4. osztály
Molnár Dominik: Őszapóka

Kopogtat egy öregember,
kinek szakálla kender.
Egész nap az erdőt járja,
mégis szép a ruhája.

Ki lehet ő? Őszapóka!
Nem megy haza, azt susogja.
Itt marad már egész ősszel,
míg a tél nem jő el.

Sárga, barna köpönyege
zörgő dióval van tele.
Potyogtatja hegyre-völgyre,
rácsöpög az eső csöppje.

Gyorsan lett ám tél az őszből,
őszapóka haza készül.
Integetnek már a fák is,
sebbel-lobbal indul máris.

S míg apóka hazaér
a hideg tél is ideér.
Kertvárosi ÁMK Bolyai János Általános Iskola Tatabánya

5. osztály
Hódi Csenge: A reggel

Reggel, mikor a Nap felkel,
Ébreszt az óra, s te felkelsz.
Lassan kikelsz az ágyadból,
Az álmok világából.
S nyúzottan kiballagsz reggelizni,
Finom kiflit enni.
A reggeli vajas kenyér, jól megkenve,
És forró tea, kanállal benne.
Elmész a fürdőbe megmosdani,
Fogkrémmel jól fogat mosni.
A hajad szépen megfésülöd,
Hajgumival összekötöd.
Mész a szobába felöltözni,
S a szekrényben nagy a rumli.
Keresed a szépen vasalt ruhát,
De helyette csak gyűröttet találsz.
Ami egyszer szép, vasalt volt,
Az mostanra már gyűrött, s rajta folt.
Semmi baj, mert van másik,
Ez ám a nagy mázli!
Gyerünk, gyerünk készülődni,
A suliból el nem késni!
Kodály Zoltán Általános Iskola Telephelye Herman Ottó Általános Iskola

6. osztály
Bakos Áron: A pingvin

A pingvin a legszebb állat,
sosem visel sálat,
bár a fagyban többet ér,
a nyakkendő szebb ennél.

Nem repül és mégis madár,
úszik inkább a halak után.
Így szerzi a vacsoráját,
a sok finom hallakomát.

Ruhája fekete – fehér,
selymes hozzá a gallér.
Puha meleg a zakója,
nincsen hozzá sapkája.

S ha jön a hideg tél,
és süvít az antarktiszi szél,
a pingvin fázva totyog tova
a mély hóban.
Ságvári Endre Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Tatabánya

Szennay Éva: Tavasz

Mily gyönyörű kék az ég!
Felhőtlen és csodaszép.
Táncot jár a napsugár:
A bőrödön érzed már?

Simogat a lágy szellő,
Legyecskék jönnek elő.
Oly bágyadtan repdesnek,
Már-már szinte leesnek.

Itt mászik a katica,
Nini, hétpöttyös csoda!
Nézeget a méhecske,
Hol lehet a mézecske?

Eközben a csupasz fák
Levélbe öltöztek át.
Szép élénkzöld színük lett,
Friss lomboktól ékesek.

Szirmot bontanak a virágok,
Rózsák és tulipánok,
Illatosak, kedvesek,
Harmatcseppel fürdenek.

E gyönyörű környezet
Oka már csak az lehet:
Na, már kitaláltátok?
Itt a tavasz látjátok?
Ságvári Endre Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Tatabánya

7. osztály
Hegyi Levente: Akali – újratöltve

Tavaly már jártam e helyen,
akkor is írtam élményemről verset,
komoly volt és kevésbé szertelen,
most soraimat olykor humorosra veszem.
Buszos úton Akaliba megérkezvén,
fogadott bennünket a tavalyról ismerős kép,
a faházak mit sem változva álltak,
új héten új lakókra vártak.
A „lakók” tomboló gyerekek,
kiket végre elengedtek a szülői kezek.
Játszottuk a nagyot és a menőt,
úgy hittük; 13 évünk már nagy idő.
Benne voltunk minden buliban, sportban,
sorversenyen futottunk a balatoni porban.
Esténként jól kibeszéltük magunkat,
olykor csak pár órácskát aludva,
de fontosabb volt az alvásnál a szó,
főként, ha a csajokról esett szó.
Strandon is csak a lányokat bámultuk,
de tenni értük nem volt bátorságunk,
így hát hülyéskedtünk, élveztük a szabadságot,
de nem csináltunk tiltott marhaságot.
Nap tüze égette bőrünket,
parlagfüves gyep alkotta heverőnket,
vízben és napsütésben hiányt nem szenvedtünk,
semmi sem zavarta strandos élményünk.
Ajándékot néztem, és főhetett a fejem,
a kevés kis pénzem vajon hova tegyem.
Feltettem a kérdést és azt mondtam magamnak,
a patronos pisztolyra a csajok nem ragadnak.
De mi lenne az, ami bejönne nagyon?
Így lett az ajándék, egy doboz „műtakony”.

Vége a tábornak, vége már a nyárnak,
az iskola padok már minket várnak,
de gondolatunk visszahúz a nyárba,
vissza egészen Akali táborba.
Kodály Zoltán Általános Iskola, Tatabánya

8. osztály
Végh Alexandra: Hallásvédő használata kötelező

Anya szerint nem kéne még,
Apa pedig felém sem néz.
Padtárs szerint nem illünk össze,
Tanár szerint minket egy élet köt össze.

Ezer ember, ezer vélemény,
Ekkora zajban elvész az enyém.
Az eszem azt mondja, tanulj,
Szívem azt mondja, szeress halhatatlanul.

Lehetetlen kiigazodni e két erős szerven,
Leomlik bennem, amit eddig felépítettem.
Mit tegyek? Kire hallgassak?
Ilyenkor ők csak csendben hallgatnak.

Összezavar, engem ez a rengetek kérdés,
Összekuszál bennem minden egyes érzést.
Mit tegyek? Kire hallgassak?
Ilyenkor ők csak csendben hallgatnak.

Mikor már mindenből elegem van,
Mikor már nem tudok ordítani hangosabban.
Visszagondolok a múltra,
Hogy kerültem erre az útra.

Semmi zaj, semmi hang,
Sétálok csak én, egymagam.
Nincs, itt senki ki bezavarhat,
Nem hallok senkit, csak önmagamat.

Elteszem a hallásvédőt,
Erre már nem kell fordítani több időt.
Megtanultam kirekeszteni,
Igaz érzéseimet kiereszteni.

Rájöttem mit is érzek igazán,
Rád gondolok, Rád ki mindig vigyáz rám.
Visszaépítem kicsiny váram,
S reggel már válladon ébred az állam.
KVT KIKI Petőfi Sándor Általános Iskola, Kisbér

Szép Csenge: Mese az életről

Vöröslő alkonyon
A szél zúgását hallgatom
Meséli az életet
S a benne rejlő lényeket
Mesél rólad, rólam, rólunk,
Arról, hogy kik voltunk
Mesél még a szerelemről
S az összetört szívekről.

Lám ez olyan mese
Minek nincs eleje
Ülj hát ide mellém
S hallgassuk kettecskén
Hallgassuk az életet
S a benne rejlő lényeket.
Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola, Komárom

Kiss Tímea: Egy gyerek hanyatlása

Volt iskolám, s volt kenyerem,
Volt szerelmem, s volt Istenem.
Megvolt minden, mi kellett nekem,
Boldogság volt az életem.

És végül jött egy nyári nap,
S lerombolta az álmokat.
Tönkretett egy életet…
Minden…minden…szétesett!

Nincs iskolám, se kenyerem,
Se szerelmem, se istenem.
Nincs már, nincsen semmi sem…
Ennyit ért az életem.
Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda , Komárom

Középiskola
Hegedűs Nóra: Kártyatrükk

Nézz mélyen a szívedbe,
Mondd meg minden vágyát!
És most, most húzz egy kártyát!

Pikk Ász, remek választás,
Tökéletes, illemteli, intelligens,
Ó igen őrá vágysz!
Itt a látszat, remélem tetszik,
Ha nem, dobd el, lesz másik!

Nézz mélyen a szívedbe,
Mondd meg minden vágyát!
És most, most húzz egy kártyát!

Szívkirálynő, igazán remek választás,
„Barátság” kell, „szerelem” vagy egyszerű bajtárs?
Megkaphatod a látszatot, ha kéred,
Ha nem, hát Isten Véled!

Nézz mélyen a szívedbe,
Mondd meg minden vágyát!
És most, most húzz egy kártyát!

Ó, ezek a kártyák mind, mind csalók,
Az igaziak barátom, nehezen kihúzhatók!
Eötvös József Gimnázium és Kollégium, Tata